Gál Kelemen: Péterfi Dénes - Unitárius könyvtár 5. (Kolozsvár, 1925)
16 ismeret ösztöneiben, a felhőtlen ész aspirációiban. Ezek ama eleven hatalmak, melyek istennel való rokonságunkat alkotják és azt, ami neki örök, igaz és jó, nekünk is igazzá és jóvá teszik.“ A lelkiismeret és szív ezen intuícióiban van a kinyilatkoztatás igazi lényege s azért az mindig egyéni élmény és minden lélekben újra kell születnie. Hogy a szent tűz lélekből lélekbe átszállhat, az épen az isteni élet bizonyítéka mindenkiben. Ebben a tiszta, mélységes és őszinte vallásos érzelmektől átitatott és telitett szellemi-erkölcsi légkörben töltötte el Péterfi Dénes életének legszebb és legtermékenyebb két esztendejét s ekkor szíttá tele lelkét azokkal a filozófiai gondolatokkal és azzal a vallásos érzülettel, melyek egész igehirdetését és tiszta puritán gyakorlati életét meghatározzák és kitöltik. Mindegyik egyházi beszédje, melyet a nyomtatott szó nyilvánossága elé bocsátott, a lelkében kialakult tiszta keresztény theismusnak egy-egy ékesen szóló megbizonyitása. Ezt fejtegeti filozófiai tanulmányaiban, ezt hirdeti a templomi szószéken és ezt Írja programmjául a Keresztény Magvetőnek, melyet hosszú időn keresztül társaival és egy magára oly nagy gonddal és figyelemmel szerkesztett. Péterfi Martineautól sajátítja el a theismus gondolatait s az ő hatásaként teszi filozófiai világnézete sarkpontjává. Martineau tanulmányai visszavezetnek a 18. százév filozófiai probléma-körébe. A 18. százév