Ferencz József: Emlékeimből - Unitárius könyvtár 4. (Kolozsvár, 1925)

Emlékeimből.

Közel a 90 évhez, mert 1835. aug. 9-én születtem, nemde bőven lehetnek emlékeim? Vannak is. Ezekből kívánok itt nehányat följegyezni. De hol kezdjem? Én 4 éves koromtól kezdhetem, mert már ez időből van, még pedig szomorú emlékem. Mint élénk és virgonc gyermek a konyhában ugrándozva, beleütköztem a cselédbe, akinek egy forró vizzel telt fazék volt a kezében s úgy leforráztam magam, hogy a jegyét most is hordozom a mellemen és karomon. Akkor az égést nem tudták oly könnyen gyógyítani, mint most. Az orvos által rendelt gyógyszer nemhogy enyhítette volna, de még növelte fájdalmamat. Hetekig feküdtem s hogy az égési sebeket el ne dörzsöljem, édes anyám hetekig ott virrasztóit álmatlanul beteg ágyam mellett kezeimet lefogva. Ezt az anyai szeretetet később is gyakran tapasztalva, az én szívemben is oly erős és mély gyökeret vert az édes anyám iránti szeretet, hogy azt halálig megőrizem s éppen azért jegyeztem fel, mert szeretném, ha ezzel példával szolgálhatnék más gyermekeknek is az édes ■anyjuk iránti szeretetre. Hiszen kit és mit sze-