Ferencz József: Emlékeimből - Unitárius könyvtár 4. (Kolozsvár, 1925)

4

Ferencz József

rethet az, aki még édes anyját sem szereti T Szeretet nélkül pedig mi az élet ? Zengő érc éspengő cimbalom, amint a zsoltár mondja.

Tanuló koromból már több emlékem van.. 1841 ben, 6 éves koromban hoztak és adtak beszülőim a kolozsvári unitárius kollégiumba. Nevezetes év ez egyházunk történetében, mert több reform mellett ebben az évben lett a latin helyett tannyelvvé iskoláinkban a magyar nyelv.. Nincs miért mondjam, hogy e reform, melynek: több másokkal együtt a tanügy körül szerzett érdemeivel egyik főszóvivője Brassai volt, mily előnyös volt nemcsak a tanulásra, hanem a nemzeti érzés fejlesztésére és a műveltség előmozdítására. Én tehát már magyarul tanultam, minden tárgyat. Olvasni és Írni különben már 6 éves koromban tudtam, mert erre nőtestvérem megtanított otthon.

Az 1848. évi mozgalom engem az iskolában ért. Emlékszem, hogy amikor a Redoutban. tartott országgyűlésen az Unió kimondatott, mily Éljen kiáltásokkal jártuk végig az utcákat, hányszor világítottuk ki az ablakokat s törtük be azokat, amelyek nem voltak kivilágítva és mily örömünk telt be benne, ha az országgyűlés jelesei közül a nagy Wesselényit, Bethleneket, Keményeket stb. az utcán meglátva, megéljenezhettük.

Az Unióban Erdély is Magyarországgá’ lett s a pozsonyi országgyűlésen oly törvények hozat-