Parker Tivadar: Jézus Krisztus - Unitárius könyvtár 3. (Kolozsvár, 1925)
Jézus Krisztus 21 ihletése, mely nagy volt, mint azok az erkölcsi és vallásos tehetségek, amelyeket Istentől nyert, s mint az ő tökéletes engedelmessége. Nem kevésbbé hitt az emberben, S ki hitt valaha Istenben, anélkül, hogy az emberben ne hitt volna ? Ilyen embert én nem ismerek. Bizonyára egy ihletett prófétáról ezt még kevésbbé lehet feltenni. Jézus, amint az emberben hitt, úgy beszélt az emberekhez. Széles e világon még soha sem volt próféta, aki ha nemes szívvel és nemes élettel hivatkozott az ember jobb természetére, ne kapott volna feleletet, fgy történt ez a legnagyobb mértékben Jézussal is. Az írástudók nem tudták felfogni, hogy ő minő tekintéllyel tanít. Szegény farizeusok! hogy is érthették volna ? Az ő emléktáblái*) nem voltak nagyobbak más emberéinél; nem, talán nem is voltak emlék-táblái, sem széles szegélyű ruhája. Az emberek nem üdvözölték őt, saruikat kezűkben tartván, a piacon, e szavakkal: „Mester ! Mester!" llv emberek éppen úgy nem érthették meg, minő tekintéllyel tanit, mint ahogy nem mertek kérdéseire felelni. Akik őt ismerték, érez*) A hajdankori, sőt a mai zsidóknál is azokat a kis pergamen-tekercseket nevezik .emléktábla k'-nak, melyekre az ó-testamentumból egyes helyek, különösen 5 Móz. 6. 4 — 9 11, 13—21. 2 Móz. 13, 1 —10. 11—16. voltak feljegyezve. E tekercseket ők egy kis négyszögű bőrkockában tartották, amelyet rendesen vagy a homlokukra kötöttek, vagy pedig a bal karra, a szívhez közel. Ford.
