Parker Tivadar: Jézus Krisztus - Unitárius könyvtár 3. (Kolozsvár, 1925)
22 Parker Tivadar ték, hogy egészen más tekintélyei szól, mint amilyent az írástudók igényeltek magoknak ; érezték, hogy ő az igazságnak, egy nemes életnek tekintélyével, igen ! azzal a tekintéllyel szól, amelyet Isten egy nagy erkölcsös, vallásos embernek adott. Isten éppen abban a mértékben ad tekintélyt az embereknek, amekkora bennök az igazság és jóság ereje, amilyen Iényök és életök. így Isten szólott Jézus által, amennyiben ő az egész vallást tanította, melyet az emberek már előre sejtettek és kifejtettek, de amelyet az érzéki világ köréből még nem tudtak kiemelni. Ez volt tehát Jézusnak a maga korához való viszonya : a felekezetiek megátkozták, isteneikkel átkozták meg őt; megvetették, bántalmazták, üldözték, életére törtek. Igen ! azok elítélték őt az Isten nevében. Minden rossz, azt mondja a példabeszéd, az ő nevében kezdődik és az emberek sokat az ő nevében folytatnak tovább. A szenteskedők, a felekezetek és vezéreik megvetették, elitélték és végre keresztre feszítvén, megsemisitettek. Szegény papok ! ők azt remélték, hogy elölik ezáltal azt a hatalmas szellemet! de csak a testet némították el, a szellem ezer nyelven beszélt. Hasonló eset volt ez is ahoz, midőn a hajdankorban a saturnusi nap felkeltével, a mese szerint, az ős titán faj, a sötétség barátai és a világosság gyűlölői megkisérletíék a kelő reggelt
