Parker Tivadar: Jézus Krisztus - Unitárius könyvtár 3. (Kolozsvár, 1925)
8 Parker Tivadar hittek a hagyományban, Mózesben és a prófétákban ; hogy titkon mit hittek, azt az Isten és ők tudják. Én nem tudom. Ott volt másfelől a közömbös párt, a sadduceusok, az állam. Ezeknek a kezében volt a gazdaság és ők hittek abban mind nyilvánosan, mind magánosán. Ezek előkelőbbek és miveltebbek voltak a farizeusoknál. Érintkeztek a külföldiekkel, ismerték a jóniai és athéni írókat, kiktől a farizeusok iszonyodtak. Ezek némi tekintélyben álló emberek valának, kik a zsidó theologiában nem igen hittek. Az nem nagy érdem, hogy az ember még az Ördögben se higyjen, ha valódi hite az Istenben sincs, akinek ő szeretetét szentelhetné. A sadduceus nem hitt sem az angyalokban, sem a feltámadásban — még a lélek halhatatlanságában sem, hanem hitt az államban, a törvényekben, a rendőrségben, a börtönökben, a bárdban. Vallási dolgokban, úgy látszik, a farizeusnak pozitív hite volt, csakhogy e pozitív hit nagy tévedésen alapult. Vallási dolgokban a sadduceusnak éppen semmi pozitív hite nem volt, még olyan se, amely téves lett volna, legalább így gondolkoznak némelyek. Határozott állítása csak tagadólagos volt. Azt hitte, mit szemeivel látott, ujjaival érintett és nyelvével megízlelt. A halhatatlan életet sohasem látta, nem érezte és nem ízlelte, tehát nem is hitt abban. Volt egyszer egy pogány sadduceus, aki azt mondotta : „A jobb karom az én Istenem !“
