Parker Tivadar: Jézus Krisztus - Unitárius könyvtár 3. (Kolozsvár, 1925)
Jézus Krisztus 9 Harmadik volt a kívülállók pártja, kik megvetették az államot is, meg az egyházat is; ezek a pusztába vonultak, hol szomjukat vadszamártejjel enyhítették és ahol reményök szerint minden régi zsarnokságtól szabadon alkothatták meg intézményüket. A szentíráskanonikus könyveiben határozottan semmit sem mond ez emberekről. Ez feltűnő hiány ugyan, de a külföldi írókkal ismeretes két zsidónál, u. m. Josephusnál és Philonál találunk némi tudósítást ezekről. Ezek az essenusok, egy aszkéta felekezet voltak, kik legalább nagy részben idegenkedtek a házasságtól és egymással bizonyos kommunizmusban éltek. A farizeusok és sadduceusoknak egyetlen egy nagy, élő és irányadó eszméjük se volt; értek'' olyan eszmét, mely az embert, annak reményeit, vágyait, hajlamait, aspirációit és törekvő erejét képviselte volna. Az nem ritka dolog, fogják önök talán mondani, hogy az egyházban, .vagy az államban valamely pártnak ilyen eszméi ne legyenek ; de nekik még olyanok sem voltak, melyek ez eszméket bár némileg pótolhatták volna. Úgy látszik, teljességgel nem volt hitök az emberben, annak isteni természetében és tökéletesedő erejében. Az essenusoknak voltak eszméik, volt jjozitiv hitök ; ők hittek az emberben, de a hitet nagyon gyengítette intézményök. Ők, mint a farizeusok és sadduceusok, foglyai valának saját intézményöknek és
