Versényi György: Kriza János emlékezete - Unitárius könyvtár 2. (Kolozsvár, 1925)
Kriza János emlékezete 15 s azt mondja : „Mutatja, mennyire van e költőnknek hatalmában nyelvünk s egy ily tömött költeményt mennyi könnyűséggel és szépséggel tud újra alkotni.“ A Remény 1840-iki, második évfolyamának bírálatában már jobban takarékoskodik ugyan a dicséretekkel s azt mondja, hogy epigrammáiban a többnyire nehézkes és darabos előadás mellett kevesebb szellemet és élt találunk. De hozzá teszi : „Szép a Székelykő alatt című éneke, a helyzet költői felfogásával s érzelemmélységével ; a Hálaérzelem himnuszi emelkedésével ; két népdala is az ismeretes modorban.“30 Alig indult el útján, Toldy és Vörösmarty ajánlatára az Akadémia 1841. szept. 5-én tartott ülésében 1. tagjává választotta, ugyanakkor, mikor Hunfalvy Pált, Henszmannt, Trefortot is.31 Amint a Vadrózsák 1853-ban megjelentek, a munkásságát nemrég újra megkezdett Kisfaludy-Társaság szintén tagjai sorába iktatja, mint dalköltőt és dalgyűjtőt, Egressy Gáborral egyidejűleg.32 Az Akadémia a Sámuei-dijjal jutalmazta a Vadrdzstík-ban megjelent Néhány szó a székely nyelvjárásokról című nyelvészeti értekezését. S már gondolkoznak a Vadrózsák második kötetének kiadásáról és 1865-ben remény van, hogy az Akadémia a vállalkozást segélyezi. A nyelvtudományi bizottság ajánlatára megvesz a Vadrdzsdfc-ból 60 példányt, hogy azokat részint külföldi népköltészeti tárgyakkal Foglalkozó tudósoknak, részint belföldi gyűjtőknek ajándékozhassa. Folytonosan elismerő, biztató, hivó hangok, társulatoknál, sajtóban a nagyközönség körében. Pályáján is tanulmányai bevégzése után rögtön állást kap, még pedig a legjobb állást, a kolozsvári papságot s a legmagasabbra emelkedik, ami itt elérhető, a püspöki méltóságra. Gazdagabb munkásságban leginkább bete-
