Borbély István: Jókai emlékezete - Unitárius könyvtár 1. (Kolozsvár, 1925)
14 Dr. Borbély István hit; nem Pál apostol, hanem Jézus. Azért tudott ő regényeibe*) együtt érezni mindenkivel, bármilyhitű is lett légyen az, mert szivének melegét nem eszének tüze sugározta. A hitbeli rációnak a lélek vallásos érzelmeivel való helyettesítése Jókaiban határozott unitárius jellemvonás. Mint az emberiségnek olyan sok nagy szelleme, ő is saját lelkében épített templomot Istennek ; e templomnak nem a tételes hit, hanem a gyakorlott hit: a szeretet volt legszebb ^ékessége. Vizsgáljuk végig Jókainak összes regényalakjait s azt fogjuk találni, hogy azok nem tételes hitükben, hanem szeretetből fakadó jócselekedeteikben találják meg igazi lelki boldogságukat. Életük csak annyit ér előttük, amennyi jót életük folyamán tenni tudtak. Ezért van az, hogy Jókai regényalakjai mind a cselekvés emberei: s mi fontos, mindenikük addig, amig az élet le nem töri őket, az egész emberiségért akar élni. Mindenikük szociális hős, hiszen minden jőtett végeredményében egy-egy szociális cselekedet. Ilyen azonban csak az tudhat lenni, aki a íeíf-ben s nem az elméleti hit-ben találja üdvösségét e földön. Ezért volt Jézus a tett, a jótett, a jócselekedet maga ; s ebben az értelemben vagyunk mi, unitáriusok, minden más felekezetnél közelebb Jézushoz. Jókainak költészete a jótetteknek költői világa ; regényalakjai ezért élnek ; a jótetteknek ez alapvető életfelfogásából fakadt Jókainak egész ideálizmusa. Ezért mondjuk azt, hogy Jókai költészete a jótettek életfelfogásának legmüvészibb apotheózisa. Minthogy pedig a keresztény egyházak közül a jótetteknek üdvözítő hatását egyedül az unitárius egyház tanítja — a többi keresztény egyházak tanítása szerint az isteni irgalomban való hit, a kegyelem hite üdvözít —, ebből következik, hogy Jókainak ideális életfelfogása — amit optimista világnézetnek is nevezhetünk — lényegében véve megegyezik az unitárius
