Borbély István: Jókai emlékezete - Unitárius könyvtár 1. (Kolozsvár, 1925)
Jókai emlékezete. 15 egyház életfelfogásával. Jókainak költészete tehát az unitárius életfelfogásnak legszebb, legköltőibb — s bátran hozzátehetjük : legnagyobb hatású — hirdetője. Ezért van az, hogy mi unitáriusok Jókaiban nemcsak a költőt, nem is csak a világhirű művészt, hanem ugyanilyen mértékben azunitáriuséletfelfogásnak egyik legékesebb szavú hirdetőjét is tiszteljük. Köztudomású, hogy egyik legszebb regényét, Egy az Isten-t, rólunk, unitáriusokról írta. E regényben legtisztábban meglátszik : mit tart egy öntudatosan unitárius magyar ember élete eszményének. Azt, hogy minő azon élet, mely a mi unitárius hitünk szerint minket már e földön boldogítani tud, Egy az Isten mutatja be legszebben. Ám, e regényről szólván, ismételnem kell, hogy Jókai soha nem a reális, a tényleges valóságot írta le, hanem azon eszményeket, melyek felé a reális, a való életnek törekednie kell. Épen ezért ne vesse állításommal szembe senki azt, hogy hiszen ma, tehát : valóságban, az unitáriusok nem olyanok, mint Adorján Manassé vagy Zboróy Blanka. Ez igaz. Azonban rossz vallás volna az, amely hívői elé eszményül a mindenkori tényleges földi állapotot állítaná. Amely vallás nem az emberi fejlődésnek, nem a jövőnek állít fel célokat, az célját tévesztette. Ennélfogva aki azon szempontból ítéli meg e regényt, hogy vájjon az, amit abban Jókai az unitáriusokról mond, szó szerint talál-e a ma élő unitáriusokra, — az hibás szempontból ítélkezik. De kérdezze a bíráló ezt: ellenkezik-é Egy az Istenben valamely állítás mai unitárius életfelfogásunkkal ; vájjon van-é e regényben egyetlen olyan tett, melyre azt kell mondanunk : ilyent unitárius ember nem tesz soha ! — s megkapta az unitárius szempontból való bírálatnak helyes álláspontját. A részletekbe menő ellenvetésekből különösen azt szokták gyakran felhozni, hogy az unitáriusok a való
