Perczelné Kozma Flóra: Protestantizmus és unitarizmus (Székelykeresztúr, 1904)

A fundamentum egy, mert hogy egyszer már ón is a bibliával szóljak: „más fundamentumot senki nem vethet azonkivül, a mely egyszer vettetett — mely a Jézus KrisztusCsakhogy míg az egyiknek fundamentuma a dogma mozdulatlan Krisztusa, mely azt a nagy hatalmát képviselő merevséget eredményezi — addig a másik csak arra az igazságkereső, őszinte, előre és fölfelé törekvő szellemre építette házát, melynek legnagyobb képviselője szintén Jézus Krisztus volt !

De bár én még ma sem tudom megérteni) hogy ez a fundamentum miért ne lehetne legalább is éppen oly szilárd és „positiv“ alap egy egyház építésére, mint amaz; mégis ha őszinte és igazságos kívánok lenni, be kell vallanom azt a tényt, hogy míg a protestantizmus mint felekezet, mint egyház hatalmas, templomai mindig telve, hívei mindig készek az ünneplésre — addig az unitarizmus, mint az imádkozok serege, mint felekezet, a többi egyházakhoz képest, bizony még ma is jelentéktelen; mintha csak mindenáron be akarná nekünk lelkesülőknek bizonyítani, hogy Mába: nem ez a rendeltetése! De tudja az Isten, mintha az eszméi ott bujkálnának mindenütt, szétszórtan az egész világon, összpontosulva a lelkek legmélyén, mint egy megmagyarázhatatlan érzelem, vágy a szabadság, az igazság után -— — — — és midőn időnként fel-fel merül egy Kossuth, egy Tolstoy, vagy egy Zola (nem a regényíró — hanem az igazságkereső, az igazstigvédő Zola), ki egyháza ellenére hirdeti a mi Istenünket, ki mindnyájunknak atyja és a mi Jézusunkat, ki eszméi által mindnyájunknak megváltója — akkor az unitarizmusnak nagy ünnepe van és hívei mintha istentiszteleten lennének, önkónytelenül kulcsolják imára kezüket.

Míg tehát a protestantizmus egyház és felekezet alakjában teljesíti missióját és így ér el tagadhatlanul gyönyörű eredményeket a jótékonyság terén is -—■ addig az unitarizmus inkább csak mint eszme, mint egy láthatatlan mozgató, javító és reformáló erő szolgálja a világot és észrevétlenül viszi azt fokról-fokra előre. —

Már most arra a kérdésre, hogy ilyen körülmények között, van-e hát valami értelme a mi unitárius egyházunknak, egyletünknek és szabad-e egyáltalában az unitárius eszmét felekezetbe erőszakolni és egyletek által hirdetni — teljes jóhiszeműséggel és meggyőződéssel merem állítani, hogy igen.

Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, csak röviden jelzem Kolozsvárott tartott felolvasásomból azon részt, miszerint a mai világban, a mai társadalomban nein elégséges, hogy csak egyes kiváló egyéniségek hirdessék a mi liberális és emberséges tanainkat, hanem nagyon is nagy a szükség arra, hogy vezető szózat gyanánt nyíltan és hangosan hirdessük azokat egyházunk által is. Mert ezek az egyszerű, igénytelennek látszó eszmék, melyek az unitarizmust alkotják, a mai nehéz és kritikus időszakban, nem annyira megvetendők és mellőzendők, mint a hogy azt némelyek hinni és hirdetni szeretnék.