Perczelné Kozma Flóra: Protestantizmus és unitarizmus (Székelykeresztúr, 1904)

— 8 —

Különben is én még mindig nem tudok megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy a mi magyar jellegű vallásunk, melynek nagy nevű prófétája is szívvel, lélekkel magyar volt, a mi világos értelmű, őszinte jellemű, szabadságért küzdő és lelkesülő geniális magyar fajunknál — mely mindig kész volt a tisztultabb, szabadabb eszmék elfogadására — csakugyan ne tudjon idővel nagyobb mérvben hóditani. Vagy hogy ne jöjjön egy mélyebb kedélyű korszak midőn a függetlenül és önállóan gondolkodó emberek között támadnak majd talán olyanok is, kik már igazságérzetüknél fogva is szívesen exponálják magukat egy oly irányért, azért az egyházért, mely őszintén és bátran szembe mer nézni mindenkor az igazsággal! Hogy ne jöjjön majd idő, melyben a felvilágosodott, elfogulatlanul gondolkozó embereknek is jól esik talán rokon lelkek társaságában egy kis otthonra találni.

Úgy érzem, mintha most önkénytelenül eltaláltam volna a helyes kifejezést! Valósággal otthonunk nekünk szabadelvűeknek a mi unitárius egyházunk. Mert bármennyire ne a felekezetiségben és templomozásban találjuk is fel vallásosságunkat, azért a hányszor csak e kis templomba lépünk — mintha mindig haza jönnénk !

Ha a külvilágban lépten-nyomon tapasztaljuk, hogy jóknak és igazaknak vélt szabadelvű eszméink, gondolataink, törekvéseink félre értetnek — a legtöbbször mi magunk is velük együtt — és kezdjük magunkat az emberek társaságában kényelmetlenül és idegenen érezni, biztosak lehetünk benne, hogy ide vissza térve, a máshol rosszul fogadott, félre értett eszméink, gondolataink itt mindenkor hűséges „otthonira találnak.

Ha sokszor meghasonolva a világgal, magunkkal, sőt még néha saját eszméinkkel is, és meglepve a teljes pessimizmus által, elcsüggedve tépelődünk megoldhatatlannak látszó problémák felett, meglehetünk győződve arról, hogy ide belépve, lecsillapul háborgó lelkünk, újból megtaláljuk annak összhangját és minden tekintetben „itthon“ fogjuk magunkat ismét érezni. — Vagy ha a mai hóbortos világban lelkünk valami mystikus tannak, fantastikus kultusznak lesz rabja és elhitetjük magunkkal, hogy mi tudományos és felvilágosodott alapon állunk — ■—■ — ez a mi tiszta és egészséges levegőnk, a legjobb orvosság reája!

Ha egyikünk vagy másikunk kénytelen bármily oknál fogva a házi tűzhely melegét nélkülözni, vagy esetleg egy száraz, lélek ölő munkakörhöz van kötve, mely kifárasztja, elcsüggeszti testét, lelkét és nincs számára egy nyugalmat Ígérő hely, nincs életében egy megnyugvó pont, mely lelkét jól eső pihenéssel töltené el — annak ez a mi egyházunk egy kis oázis, melyben a zaklatott lélek megpihen.

De nem csak nekünk — kik felekezetileg is ide tartozunk — szolgál e kis templom otthonul, hanem otthont képvisel egyúttal minden szabadon gondolkozó vallásos lélek számára, ki lelkében, szivében vallja a mi egyszerű liberális hitünket és csak ősi