Perczelné Kozma Flóra: Protestantizmus és unitarizmus (Székelykeresztúr, 1904)

hetlen igazságérzetével, szabadságutáni vágyával és kitartó küzdelmével mutatott „ut“-at és „élet“-et a megváltásunkhoz.

A protestantizmus Krisztusa az égből szállt alá emberré — az unitarizmus Jézusa emberből emelkedett fel egész az égig! A protestantizmus Krisztusa egyedül képviseli az Istenfiuságot és ő maga tündöklik királyi fényben — az unitarizmus Jézusa maga szerény alak, de az egész emberiséget Istenfiaivá avatva!

A protestantizmus Krisztusa már régen elvégezte nagy munkáját és dicsőségesen ül felséges atyja jobbján — az unitarizmus Jézusa mintha még mindig hordaná velünk a keresztet.

Az egyik tagadhatatlanul fényességénél, hatalmasságánál fogva imponál és egy meseszerűen költői szép világot varázsol elénk — a másik csak megható egyszerűségével, igazságánál fogva hat reánk, de éppen ezért a kettő közötti különbség itt is feltűnő

A protestantizmus szentlelke a tüzes nyelv alakjában megjelent Szentlélek-Isten s mint valóságos Isten, kizárólag a szentháromság hivők tulajdonát kell hogy képezze — az unitarizmus szentlelke, ellenben csak az az isteni ajándék, az a lelkesítő erő, mely faj és valláskülönbség nélkül száll le az őt befogadó minden jó lólekre.

A protestantizmus embere a bűnben született, kárhozatot érdemlő, magától tehetetlen ember, kit csak ártatlan vóráldozat árán lehet megmenteni, bár sorsa — Calvin szerint —■ előre van jóra vagy rosszra predestinálva. Az unitarizmus embere megmaradt az Isten képére teremtett embernek, teljes szabad akarattal felruházva, ki minden jóra és szépre fogékony lévén, soha sem sülyedhet oly mélyen, hogy Önerejéből fel ne tudjon ismét emelkedni és mesterét követni. Talán innét származik az a körülmény, hogy míg a protestáns ember a templomban, Isten szine előtt még bünösebbnek és gyarlóbbnak tartja magát — az unitárius ember viszont mintha feljebb tartaná a fejét és megbocsátandó elbizakodottságában szinte az egek közelében érzi magát.

A protestantizmus halhatatlanság hite, még mindig Krisztus testi feltámadására van alapítva — a modern unitarizmus már régen a jézusi eszmék feltámadásától várja és reményű minden tekintetben az örök életet.

A protestantizmus a kijelentést a bibliában, mint egyedül csalhatatlan könyvben találja meg — az unitarizmus bár nagy tiszteletben tartja a bibliát, mint az igazságok tárházát, de azért mellé állítja az irodalomnak egyéb folyton újabb és újabb termékeit is, nem tudva és nem akarva elhinni, hogy az Isten csak egyetlen egy könyvben jelentette ki az ő igazságait és hogy végtelen kegyelme ne teremtsen minden időben, minden kor számára újabb és újabb prófétákat, kik ugyanúgy megszállva az Istennek szent lelke által, mint egykor az evangélisták, minden kornak a maga szellemében és a maga nyelvén hirdessék az örök igazságokat.