Perczelné Kozma Flóra: Eszménk az egyházi életben (Budapest, 1904)
11 vánva Jézusnak és az emberiségnek egyaránt szolgálni szenvedett börtönhalált már a XVI. században a haladás elvének nagy mestere, a korát meghaladó magyar reformátor: Dávid Ferencz a magyar unitarizmus megteremtője-Nekünk nem csak e név, de talán még e névvel kapcsolatos minden apró tévedés, tapogatódzás is mintha szent volna! Mert ezen tévedések nélkül az ő hatalmas bátorsága nem csak másokat, hanem saját magát is legyőző, akadályt nem ismerő fenomenális lelki ereje, sohasem érvényesülhetett volna ennyire!! Míg kortársai legsúlyosabb tévedéseit is az utódok igazságérzete és örök dicsőséget képező keresztény bölcsesége évszázadok múlva egyenget — példa rá a Servét-emlék felállítása - addig a mi jövőbe látó prófétánk rendíthetlen igazságérzetétől ösztönözve a legkisebb tévedését, türelmetlenségét, elfogultságát nyíltan és őszintén időről-időre saját maga tette mindig jóvá! Tudjuk jól, hogy egymás után vonult végig az összes keresztény felekezeteken, míg végre magában az unitarízrnusban is reformot teremtve, kimondta már a XVI. században a haladás nagy elvét és bár ezáltal saját sírját megásta, de az unitarizmust hatalmas szárnyakkal felruházva bámulatos merészséggel bocsátotta végtelen útjára!! E név nekünk tehát nem csak a múltat jelenti, mint a régmúltból származó nevek legtöbbje, hanem jelenti mindenek felett a jövőt is, hogy valamint az ő látnoki szeme mindig a jövő igényeit, a jövő követeléseit látta, mi is mindig a jövőért dolgozzunk. Hogy valamint ő nem restéit lépcsőéől-lépcsőre haladni, igazságról-igazságra vándorolni, mindig az absolut igazat keresve, ugyanoly tántoríthatlanul haladjunk mi is kutatásunkban és liberalizmusunkban előre. Ha tehát azoknak kedvök szerint történt volna a reformáczió, kik annyiszor hangoztatják, hogy minek jött tulajdonképen létre még az unitarizmus is, nincs elég felekezet a világon? nem elég az örökös harcz a katholiczizmus és protestantizmus között, kellett még reformot teremteni magában a reformáczióban — akkor beteljesedett volna az a csodálatos dolog, hogy a kereszténység nagy családjában,
