Perczelné Kozma Flóra: Eszménk az egyházi életben (Budapest, 1904)
ezen gyönyürű változatos folyton fejlődő történelmi cziklusban, melyben minden lélek megtalálhatja a maga hitét és megváltóját — épen csak az az egy felekezet, az az utolsó hajtás hiányoznék, mely valóban magát az igét testesíti meg egyház alakjában és a tudomány világánál, a haladó liberalizmus támogatása mellett a jövő számára biztosítja a keresztény vallás örök életét. Valamint megtörtént volna az az abszurdum, hogy a keresztény felekezetek gyönyörű Krisztus alakjai közül épen a történelem hatalmas és maradandó Jézusa hiányoznék» melyet épen Dávid Ferencznek köszönhet a magyar egyházi élet! Különben is az unitárius mozgalamat a hogy lehetetlen volt szétszórtan a nagy világban egyes nagyok ajakain visszafojtani, épen oly lehetetlen egyház alakjában megakadályozni. Mert nagyszerű és megható bizonyítéka tanaink életrevalóságának és megbízhatóságának az a tény, hogy míg a többi protestáns egyház tanai többnyire egy igazi eredetre mutatnak, leginkább egy reformátor nevével vannak kapcsolatban s így az alapítók hatalmas szellemi tulajdonaik mellett, mégis, esetleges egyéni tévedéseiket is tartalmazhatják, addig az unitarizmus egyház alakjában is mintha magától, ösztönszerűleg bontakozott volna ki az uralkodó nézetek közül és a különböző egyéniségek, különböző próféták, nevek, sőt világrészek daczára csodálatosan összhangzatos egyforma tanokat hirdetett mindig, egyforma indokokkal igazolva azok jogosultságát. A mi magyar Dávid Ferenczünk helyett hivatkozhatnánk egy sereg más külföldi prófétára, kik úgy a régmúltban mint a jelenben majdnem szórólszóra azokat a tanokat hirdetik mint mi. Ezeket a prófétákat, ezeket a neveket, törekvéseket erős igyekezettel esetleg egy időre tönkre lehet tenni, de az eszmét, melyet ezek képviseltek soha! Mert ha egy névvel, egy helyen lejárná is magát vallásunk, feltámad az rögtön egy másikkal - egy más helyen. De hogy sokáig ne vegyem igénybe hallgatóim türelmét, még csak annyit legyen szabad mondanom, hogy én azt
