Balázs Mihály (szerk.): Heltai Gáspár imádságos könyve (1570-1571) - Az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárának és Nagykönyvtárának kiadványai 5. (Kolozsvár, 2006)

Bevezető tanulmány

Bevezető tanulmány

49

Egyetlen egy olyan parancs vagy példa sem ismeretes azonban, amely előírná, hogy a prédikáció előtt és után el kell mondani. Most az történik hogy miután különféle szükséges dolgaikért imádkoznak, majd a fejedelmekért és a betegekért könyörögnek, továbbá különféle további javakért, végül aztán mindezt a Miatyánkkal zárják be, mintha a megelőző könyörgések nem lettek volna elég hatékonyak. Láthatod hát, miként csinálnak bálványt és érdemet a szavakból. Ezekre illenek Krisztusnak a Máté 15-ben olvasható szavai arról, hogy a nép szájával közelget hozzám és ajkával tisztel engemet, de szíve távol van tőlem.

Amint, hogy Isten a mi Atyánk és az is marad, de hát hol van az ő tisztelete, ha nem tőle vagyunk, s nem az ő lelke vezérel minket. Róm 4.; Gál 4. Azok azonban, akik tőle születnek nem vétkezhetnek, mert az Istennek magva lakozik bennük. Márpedig minden imádkozó és a Miatyánk azon szövegének minden elmondója, hogy szenteltessék meg az ő neve, ezt Isten és az ő természete ellenében teszi, mert a szavakban kinyilvánított tisztelet ellenére nem szűnik meg bűnös és becstelen életet élni. Azt mondják, jöjjön el a te országod, de hát ezzel éppen hogy ellentétesen cselekszenek, s hallani sem akarnak az igazságosságról és a Miatyánk további pontjairól sem. Summázva egy-egy ember adott gondja és baja mutatja meg, hogyan és mikor imádkozzon, amint hogy meg is van írva, hogy hívj engem viszontagságod idején, az ApCsel 4-ben pedig az áll, hogy egy szívvel és lélekkel felemelték szavukat és azt mondták, Urunk te vagy az Isten. Tehát nem a Miatyánkot mondták. De sokan vannak, akik ezt mondják el, mielőtt nyugovóra térnek, de semmit nem gondolnak az istenfélelemmel. Nem elegendő tehát a Miatyánk, ha a Szentírás ellenében cselekszik valaki, mert Isten nem hallgatja meg azok imáit, akik a Szentírás ellenében cselekszenek. Annak imáját, akinek véres a keze, s amint Jakab első fejezetében meg van írva, azokéét sem, akik gonoszát és rosszat kérnek. S jóllehet mi tiszteljük a Miatyánk szavait, nem teszünk