Balázs Mihály (szerk.): Heltai Gáspár imádságos könyve (1570-1571) - Az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárának és Nagykönyvtárának kiadványai 5. (Kolozsvár, 2006)
Bevezető tanulmány
48 Imádságos könyv Gczmidele leveléből egyértelműen kiderül, hogy szerzője a többi spiritualistához hasonlóan nem volt mentes az etikai maximalizmustól, illetőleg tökéletesség-eszménytől sem, az is valószínűsíthető, hogy ilyen típusú érveket is mondhattak a Miatyánk és a kötött imaszövegek használata ellenében. Ez késztethette Heltait arra az imént idézett kifakadásra, hogy ellenfeleinek még a Miatyánk sem tetszik. Érdemes itt arra is emlékeztetnünk, amit pár esztendővel később a területileg illetékes szászok gyulafehérvári zsinatán felelősségre vont székely prédikátorok Tövisi Máté, Temesvári Ambrus, Szigeti Jakab, Erdődi András vallottak. A tanításaikról készült német nyelvű feljegyzés nem csupán az ilyen hangoltság szívós továbbéléséről tanúskodik, hanem kifejtettebben is látszik megfogalmazni mindazt, ami föltehetően Kolozsvárott is vitatéma volt. Mint az alábbiakból kiderül, ők egyfelől azért helytelenítették a kötött imaszövegeket, mert ezek a formulák mechanikus elmormolását eredményezték a mindennapos gyakorlatban. Másrészt a spiritualistákra jellemző módon hiányolták, hogy az imádkozás nem hozta meg azt az eszményeiknek megfelelő eredményt, az emberek valóságos és teljes átalakulását: „Sohasem tanítottuk, hogy nem szabad imádkozni, éppen ellenkezőleg folyamatosan vigyázásra és imádkozásra intettünk. Elítéltük azonban azt a visszaélést, amely sok fölösleges szó elmormolásában áll, s nem a megindult lélek érzületében. A Miatyánk szavait Musculus szellemében magyaráztuk, aki szerint Krisztus nem azért közölte velünk ennek szavait, hogy mindig ezeket kelljen mondanunk. Nincs azonban ezen kívül egyetlen ennyire fontos és jó szöveg sem, amelyben a lelki és testi szükségletek így meg lennének fogalmazva. A szó tehát önmagában jó, s a baj abból származik, hogy sok ember olyan erősen ragaszkodik a szóhoz magához, mint egy önmagában megálló eszközhöz, s a szónak magának ilyen nagy erőt tulajdonítva valójában nem is érti azt, amint a keresztvizet is sokan használják betegségek ellen.
