Balázs Mihály (szerk.): Heltai Gáspár imádságos könyve (1570-1571) - Az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárának és Nagykönyvtárának kiadványai 5. (Kolozsvár, 2006)
Bevezető tanulmány
Bevezető tanulmány 33 az ajkak, csütörtökön a kéz és a kar, pénteken pedig a láb áll a középpontban.33 Egyáltalán nem kizárt persze, hogy ez csupán utólagos teoretizálás, mivel nem alakult még ki egységes gyakorlat az evangélikus egyházon belül sem arra, mit vesznek át a késő középkori tradícióból. Traugott Koch ezért inkább azt hangsúlyozza, hogy a korai kiadásokban kimondatlanul is az a különböző Luther-szövegekben, s a kisebbik kátéban is megfogalmazódó elképzelés érhető tetten, amelyben a teremtés, a megváltás és a megszentelődés témakörei szigorú rendben követik egymást vasárnaptól keddig oly módon, hogy a szentháromság három személye, az Atya, Fiú és a Szentlélek sorrendben legyen az imák megszólítottja. Ebben az értelemben Heltai eljárását a szentháromságtani alapozás felszámolásának tekinthetjük, s ez a sorrendbeli eltérés akkor is nagyon jelentős, ha maguk az imaszövegek szerepeltek a magyar nyelvű kiadványban. (Mint az alábbiakban kiderül ezt nagyon valószínűnek tarthatjuk, jóllehet az unikum példány töredékes volta miatt csak a csütörtöki harmadik imádságig olvashatjuk Heltai magyarítását.) Ehhez képest technikai jellegű hibának tekinthetjük csupán, hogy Heltai számozásában a hétfői napon az első ima után mindjárt ugrik a számozás és harmadik alatt szerepel a tulajdonképpeni második, s így nála ezen a napon a kilencedikig is eljutunk. Hasonlóképpen csupán számozási hiba van a szerdai napon, s mivel itt az ötödik és a hetedik között egy-egy római I-es marad el, ezt szögletes zárójelben helyesbítettük. Későbbi fejlemény, hogy a G5-H1, illetőleg Kr-v. kiesett a kötetből, így itt is le kell mondanunk a szövegről. Örvendetes és további kutatási szempontok sokaságát felvető fejlemény ugyanakkor, hogy Heltai kötetének a kolozsvári töredéket meghaladó új részletei kerültek elő. Ezekhez a bizonyosan, vagy gyaníthatóan Heltainak tulajdonítható szövegekhez úgy jutottam, hogy szúrópróbaszerű vizsgálatokat végeztem 33 Koch, Johann Habermanns „Betbüchlein”, 200.
