Balázs Mihály (szerk.): Heltai Gáspár imádságos könyve (1570-1571) - Az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárának és Nagykönyvtárának kiadványai 5. (Kolozsvár, 2006)
Bevezető tanulmány
34 Imádságos könyv arról, hogy aló. századi kolozsvári reformátor imádságai, vagy azok egyes részletei nincsenek-e jelen a 17-18. századi magyar Avenarius feldolgozásokban, vagy az unitárius, esetleg protestáns imakiadványokban. Az ilyen vizsgálatok elvégzésére ösztönzött, hogy még az Erdélytől messze tevékenykedő Szalaszegi György is tudott valamit Heltai kiadványáról, hiszen 1593-ban megjelent Avenarius fordításának Poppel Lászlóhoz intézett ajánlásában az előzményekre vonatkozóan azt olvassuk, hogy „hallottam immár egyszer hogy magyar és tót nyelvre is fordítottanák volna, de azok közül még csak egy sem érközött az istenfélő magyar keresztyén népnek közibe, kivel mind az két nyelvön való keresztyén nemzet élhetne, nem győzvén azért azt sokáig várni, ím Istennek segítségéből, amennyire ő felsége tudnunk engedte, deákból Nagyságodnak kéréséből és költségével magyarra fordítottunk...”34 Mint az idézetből is kiderül, a latinból dolgozó Szalaszegi egyáltalán nem használta föl Heltai munkáját, s ugyanez mondható el a 17. század második felében megjelent további magyarításokról, Diószegi Kiss István, Osztopányi Pernyeszi Zsigmond és Osdolai Kun István köteteiről is.35 Az persze egyáltalán nem volt meglepetés, hogy Heltai szövegekre nem ezekben, hanem az Avenarius recepció szempontjából eddig figyelembe sem vett 1700-ban Kolozsvárott megjelent unitárius énekes és imádságos könyvben bukkantam. Könnyen megállapítható volt, hogy ebben a gyűjteményben három alkalommal hosszabb szövegek épültek be Heltai magyarításából: a könyv összeállítói a hétfői hatodik (A fejedelmekért való könyörgés), a hétfői hetedik (A fejedelemség alatt való köznépe34 Szalaszegi György, Hetedszaka minden napra megirattatott imádságok... szerzettetenek Avenarius János doktor által..., Sicz. A2r. (RMNy 732) 35 Leírásaik: RMKI 1195, 1214. Már Incze Gábor által igényelt (A magyar református, 138—138.) összehasonlító elemzésük szép feladat lenne.
