Balázs Mihály (szerk.): Heltai Gáspár imádságos könyve (1570-1571) - Az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárának és Nagykönyvtárának kiadványai 5. (Kolozsvár, 2006)
Bevezető tanulmány
32 Imádságos könyv azzal foglakozom, miképpen, s milyen módosulásokkal vannak jelen ezek a tendenciák a rendelkezésünkre álló magyar szöveg egészében. Maguknak az imaszövegeknek a szembesítésekor azonnal feltűnik, hogy a német mintától eltérően Heltainál nem vasárnappal, hanem hétfővel kezdődik az imahét. Mivel az alább említendő későbbi feldolgozások, magyarítások nem hajtanak végre ilyen változtatást a szövegen, s mivel a középkori gyakorlatnak megfelelően a magyarországi imakönyvek (az unitáriusok gyűjteményei is) a vasárnapi nappal kezdődnek, a változtatás igen figyelemre méltó. Értelmezését megnehezíti ugyanakkor, hogy Habermann csak a későbbi, Heltai által bizonyosan nem ismert kiadásokban beszél arról, milyen sajátos funkciót tulajdonított felosztásában az egyes napoknak. Először 1574-ben fogalmazza meg, hogy bár sokak erre nem figyeltek fel, imakönyve keretes szerkezetű. A testet és lelket a maga teljességében érintő szövegek vannak nyitásként vasárnap és zárásként szombaton, hogy aztán a közbeeső napokon egy-egy testrész dolgai hangsúlyosan szerepeljenek: hétfőn a szem, kedden a fül, szerdán a nyelv és und theologischer Normierung) elképzelhetetlen még a 16. században. Ha azonban még ebbe az irányba mutató előzmények létezését sem engedjük meg a korai újkorban, akkor egészen bizonyosan lebecsüljük azoknak a 16. századi útkeresőknek a teljesítményét, akik drámai módon élték meg legalább azt, hogy az intézmények rátelepülnek a spiritualitás spontán megnyilvánulásaira. Ugyanakkor kétségtelen, hogy az 1560-as évek derekán több területen működni látszanak az egyéni kegyességet a szervezendő intézményi keretek közé beilleszteni akaró technikák a németországi evangélikus közösségekben. Már túl vagyunk a reformáció első évtizedeiben megfogalmazódó nagy spiritualista alternatívákon, s persze előtte vagyunk annak az újabb nagy hullámnak, amelyet a Formula concordiae könyörtelen elfogadtatása vált majd ki, nem csupán szenvedélyes vitákat, hanem európai jelentőségű teológiai életműveket is indukálva.
