Balázs Mihály (szerk.): Heltai Gáspár imádságos könyve (1570-1571) - Az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárának és Nagykönyvtárának kiadványai 5. (Kolozsvár, 2006)
Bevezető tanulmány
Bevezető tanulmány 31 Nyilvánvaló az elmondottakból, hogy lényegesen különbözik a paratextusok beszédmódja tekintetében a német és a magyar nyelvű kötet. A német bármiféle polémiától tartózkodva körvonalazza a templomba járó, spiritualitását az egyházi intézmények keretei között megélni tudó, illetve azt házának falai között rendszeresen imagyakorlattal kiegészítő keresztény hívő eszményét, míg a magyar szerző arra kényszerül, hogy téves nézetek egész rendszerével megharcolva küzdje ki ennek lehetőségét. Legutóbbi monográfusa, Traugott Koch meggyőzően mutatja be Habermannt a lutheránus ortodoxia olyan teológusaként, aki már csak a munkamegosztás jegyében is képes volt arra, hogy művében a templomon kívüli, otthoni imagyakorlatnak a körülményektől függetlenített kézikönyvét teremtse meg.30 Láthattuk, hogy a német kiadvány anélkül közöl mintaszöveget a templomba indulás előtti imára, hogy szükségesnek tartaná megvívni azokkal, akik szerint egyáltalán nem szükséges a templomba menni. Ezzel párhuzamba állítható, hogy bár olvashatunk nála az egyház megóvásáért könyörgő sorokat is, a monográfust elcsodálkozásra késztető módon nincs szó a műben az egyházról, mint a szentségeket kiszolgáltató, s azok által legitimált intézményről.31 Mivel nem lehet célom annak vizsgálata, mennyire elérendő cél csupán, s mennyire következik taktikai megfontolásokból, a dogmatika időleges háttérbe tolásából Habermann-nál az egyéni és intézményesített kegyességnek ez a harmóniája,32 helyesebbnek látszik, ha a továbbiakban 30 Koch, Johann Habermanns „Betbüchlein ”, 173—231. 31 „Da is kein Beistand, kein Unterfangen und Umgreifen der Kirche in ihrer sakramentaler Institutionalität.” Koch, Johann Habermanns „Betbüchlein ”, 230. 32 A lutheránus ortodoxiát kívülről néző számára az persze problematikusnak látszik, hogy Koch, Johann Habermanns „Betbüchlein”, 180, 182. szerint teológiai norma és az embernek az Istennel való közvetlen kapcsolata közötti bármiféle konfliktus (Konflikt zwischen Unmittelbarkeit zu Gott