Balázs Mihály (szerk.): Heltai Gáspár imádságos könyve (1570-1571) - Az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárának és Nagykönyvtárának kiadványai 5. (Kolozsvár, 2006)
Bevezető tanulmány
Bevezető tanulmány 29 minden szükségiben könyöröghet őnéki__”), nem állítja, hogy szinte minden mondatuk megtalálható az apostolok és a próféták írásaiban. Még a némethez hasonló halovány utalás sincs ugyanakkor arra, hogy a keresztények a végső időket élnék, ám a szöveg befejező részében nagyon kemény szavakkal marasztalja el ismételten a bölcs pasquillárokat. Az indulatot újra szemléletes beszéddel társítva jelenti ki, hogy nem nekik állította össze könyvecskéjét: ,,Tarts(!) tova túró orrodat. Mert megmondottam, hogy nem vagyok a tü kalandostok féle. Neked és a te túró brúdereknek semmit sem csináltam. Tudom, hogy még a Pater Noster tünéktek nem jó, nem hogy valamely jámbornak tanácsa, avagy munkája tünektek jó volna...”26 Ez utóbbi téma rendkívüli fontosságát jelzi, hogy ezt követően Az egyházbeli imádkozásról címmel egy teljesen önálló, a németben egyáltalán nem olvasható kis értekezés következik, amelynek egyetlen célja annak a pasquillárok és doktoraik által terjesztett téveszmének a cáfolata, hogy nem kell a templomba menni, mert a kőből épült templom a katolikusok által a Biblia ellenében kigondolt, s a bálványimádással megfertőzött hely. Heltai Tertullianusra hivatkozva bizonygatja, hogy már a kereszténység korai időszakában is voltak kőből épült templomok, majd azt fejtegeti, hogy a bálványoktól megtisztított épületekbe nyugodtan eljárhatnak a hívek.27 26 Imádságok a hét napjaira, 72, 153(Ar.) A túró a már a régisében szokásos hitvány, kelevényes jelentésben szerepel. A nem vagyok a tü kalandostok féle jelentése az, hogy nem a ti bandátokból való vagyok. A kalandosok céhéről, illetőleg társaságáról az Erdélyi Szótörténeti Tár (SZMTE),VI, 35. adatain kívül lásd még Kiss András, Kalandosok - kalandos temető Kolozsváriin Források és értelmezések, Bukarest, 1994, 83—103. 27 Mivel nem szó szerint idéz, a szöveghely azonosítása nem sikerült. A bálványimádásról (De idololatria) című művében vannak ilyen gondolatmenetek. Lásd: Tertullianus művei, ford. Vanyó László, Bp., 1986, 297—323. (Ókeresztény írók XII.)
