Balázs Mihály (szerk.): Heltai Gáspár imádságos könyve (1570-1571) - Az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárának és Nagykönyvtárának kiadványai 5. (Kolozsvár, 2006)
Bevezető tanulmány
28 Imádságos könyv lami formulácska” naponkénti imáik számára. Ő persze azt is tudja, hogy mit fognak mondani ezek a „kolozsvári felette igen bölcs kovácsok”. Egyfelől majd azt kiáltozzák, hogy a katolikus imakönyveket akarja visszacsempészni és a keresztényeket „a pápai kötröcbe akarja beszorítani.” Másfelől pedig azzal állnak majd elő, hogy mivel az Isten mindent elrendelt a maga bölcsességéből, nem kell a keresztény embernek imádkoznia, mert aki imádkozik, az valójában kételkedik abban, hogy Isten mindent megfelelően rendelt el. Heltai írásművészetének legerősebb soraira emlékeztető szemléletességgel és egyben persze nem kis indulattal utasítja el ezeket a mérges káromlásokat, amelyekről ugyan azt állítja, hogy „nem gondol vélek”, ám valójában éppen az elutasítás intenzitása vall arról, hogy nagyon is meg kell küzdenie velük: „Mert igen magas a mennyország. Nem hallik oda minden kiáltás. Sőt örülek is ennek. Mert efféle kiáltásokkal ők maguk megbizonyítják, hogy nem ő ménesek féle vagyok, s hogy az ő kalandasokban nincsen részem.”25 Ezt követően Hogy az imádság és az Istenhöz való könyörgés szükséges és hasznos légyen címmel azokat a gondolatokat veszi át, amelyeket a német kiadvány ajánlásában olvashattunk. Bár a szöveg egésze nagyjából megfelel a német eredetinek, itt is jelentékeny eltéréseket figyelhetünk meg. Talán csak árnyalatnyi, de mégis megemlítendő különbség, hogy bár Heltai is beszél az imaszövegek biblikus voltáról („...ezért én is egybegyűjtöttem és egybeszedegöttem ez heti könyvecskét, és minden napra oly isteni dicsireteket és könyörgéseket rendöltem, melyek az én ítéletem szerént az Istennek igéjében fondálva vadnak. Melyekkel az együgyű keresztyén naponként dicsírheti az ő Istenét, és 25 Imádságok a hét napjaira, 68, l43,()2r. h. kalandos szó itt általánosabban kóborol, csatangol értelemben szerepel. Később majd a főnévi alakot úgy is használja Heltai, hogy a jelentés kiindulópontja a Kolozsvárott folyamatosan működött céh, illetőleg társaság.
