Balázs Mihály (szerk.): Heltai Gáspár imádságos könyve (1570-1571) - Az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárának és Nagykönyvtárának kiadványai 5. (Kolozsvár, 2006)
Bevezető tanulmány
Bevezető tanulmány 19 isteni kazdagságokkal kazdag(!), megaláztad magadat az ő atyai keze alá, és mindenben engedelmes lőttél őneki, mind szinte a szidalmas kereszten való haláláig, és azon kiontotatt drágalátos véredet, és megholtál mü érettünk, mely te szidalmas haládoddal eleget töttél az igaz és felséges Istennek a mü adósságunkért, az egész emberi nemzetnek bűnéért, és az örök veszedelemből olyan nagy drága váltó kénccsel megváltottál, és megszabadíttottál műnket [Fii 2,5-9]. És ekképpen a sötütségeknek fejedelmének, a kegyetlen ördegnek rabságából megváltván és megszabadítván műnket új népévé teremtöttél műnket a mü kegyelmes Istenünknek, a te mennyei Szent Atyádnak, hogy immár az ő saját megszenteltötett népei vagyunk, kik mostan is, noha ez gonosz világban nagy nyomorúságokban forgunk, szent városnak és mennyei Jeruzsálemnek neveztetünk. Kicsoda győzne eléggé dicsírni, felmagasztalni és dücsöíteni tégedet, ó felséges és áldott királyunk ennyi szántalan sok jótétidért? Kicsoda győzne végére menni a te kimondhatatlan nagy szeretetednek, mellyel megszerettél műnket? Százezer nyelv sem volna elég hálaadásokra ennyi sok jótétidért. Mert te igaz lévén megholtál mü érettünk, a hamisakért. Nagyobb szereted(l) nem lehet, mint hogy valaki halálra adja magát az ő barátiért [Jn 15,13]. De te kegyelmes Istenünk ebben megmuttatad a te kimondhatatlan nagy szeretedet, hogy nem barátidért holtál meg, hanem ellenségidért. Mert midőn mü még bűnesek volnánk, úgy adtad magadat halálra mü érettünk, és keserű halálodnak általa megengesztelted mü hozzánk a te mennyei Szent Atyádat, a mü Istenünket, kinek estünk vala haragjában a mü Atyánknak, Ádámnak és Évának, a mü anyánknak engedetlenségek és nagy bűnek mia, melyeket mü is nagy sok százezerrel megszaporitottuk(l). így csendesítöttet(l) le az ő mü ellenünk való igaz haragját, és eltörlöttet(l) azt a röttenetes kézirást, mely meg vala írván ellenünk, és azt elvivén a keresztfára felszeggesztet(l) Ides Immánuelünk [Mt 1,23], te fosztottat(l) meg a fejedelemségeket és a sötütségnek hatalmasit és nagy pompával monstrára vitted őket, diadalomnak dücsöségére, tönnen hatalmad által. Annak utána a te örvendetes feltámadásoddal halottaiból visszahoztál(l) münekünk a mü régi, a bűn által
