Balázs Mihály (szerk.): Heltai Gáspár imádságos könyve (1570-1571) - Az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárának és Nagykönyvtárának kiadványai 5. (Kolozsvár, 2006)
Bevezető tanulmány
20 Imádságos könyv elvesztett ártatlanságunkat és a mennyei örökségnek bírására való igazságunkat, hogy azt bírhassuk mindnyájan tebenned és te általad, kik ezeket igaz hittel hisszük és szájunkkal te felőled valljuk. Ó áldott szerelmes megváltó, könyörülj én rajtam szegény bűnes juhadon. Ajándékozz meg engemet a te királyi Szentlelkeddel, hogy az vezérljen engemet, és hogy az úgy igazgassa az én szüvemet és minden cselekedetimet, hogy héjába meg nem holtál legyen éröttem, hanem hogy igaz hittel, igaz szeretettel és mindennemű jóságos cselekedetökkel részes legyek a mennyei örökségben, melyet a te juhaidnak szörzettél. Arra segíts engemet, kegyelmes üdvözítém(!), hogy innég tova teljességgel búcsús legyek mind az ördegtől, mind ez veszett világtól, és hogy jövendőre immár nem magamnak éljek, hanem tenéked, ki megholtál én éröttem és halottaiból!!) feltámadtál, hogy én is minden bűnekből feltámadjak, és csak tebenned éljek, mint te rabszolgád, és hogy tenéked szolgáljak a te országodban, szentségben, és igazságban, mostantól fogva mind örökkön örökké. Ámen, Ámen. Úgy lé”23 gyen. A magyarítást, illetőleg átdolgozást azért tarthatjuk komoly teljesítménynek, mert a dikció megtörése nélkül formálja át unitáriussá az imát: kiiktatja, hogy az isteni lényegből öröktől fogva született, nem teremtett és csinált Istent szólít meg, amikor Krisztushoz könyörög, ám az ima fennköltségének megőrzésével tudja felruházni őt a Lelio és Fausto Sozzini által kidolgozott krisztológia jegyeivel: az Atyisten dicsőségének fénye, király és főpap. Ügy hagyja meg neki az Isten elnevezést, hogy a szövegösszefüggésből világos: az új felfogásnak megfelelően az Atyától kapott istenség birtokosa csupán. Megbiccenés nélkül kerüli ki a folytatásban is, hogy a megtestesülésről, s arról kelljen beszélnie, hogy az öröktől való Fiúisten emberi természetet öltött magára. Helyette az ima áradó szövegmenetébe be tudja illeszteni, azt a felfogást, hogy az a Filippiekhez írott levél ötödik fejezete arról 23 23 Imádságok a hét napjaira, 82-84, 177-184(C2r-Dv.)
