Ferencz József: Unitárius Káté tekintettel a konfirmációi vallástanításra (Kolozsvár, 1948)
Második rész: Az Új Jézus által rendelt vallásos szertartások
71 135. Mi a konfirmáció? A konfirmáció a hitben való megerősödés, mintegy kiegészítése a keresztségnek, midőn a keresztény növendékek, a vallástanítás által megszűnvén éretlen gyermekek lenni, az egyház önálló tagjaivá tétetnek s minden cselekedeteikre nézve magokra vállalják Isten előtt az erkölcsi felelősséget. 136. Van-e tehát valami fontossága a konfirmációnak ? * A konfirmáció fontossága eszerint nyilvánvaló; mert ezáltal az ember erkölcsileg kötelezte magát arra, hogy vallásához hű lesz s igyekezni fog, hogy annak a szentségét jó cselekedetei s erényes magaviseleté által bebizonyítsa. A konfirmáció fontosságából önként következik, hogy az nem történhetik meg a keresztény növendékek 14—15 éves kora előtt, amely a konfirmálás rendes ideje; mert ezekben az években fejlődik ki az emberi elme annyira, hogy a vallás szellemét s annak igazságait, az illető pap gondos és értelmes tanítása mellett, mindenki felfoghatja s így magára vállalhatja azoknak a kötelességeknek teljesítését, melyek a keresztény nevezettel együtt járnak s amelyek, amint láftuk, e két parancsolatban vannak foglalva: Szeressük az Istent és szeressük felebarátainkat. A kötelességeket általában fel szokták osztani önmagunk, embertársaink és Isten iránti kötelességekre. I. Önmagunk iránti kötelességeink. 1 Önmagunk iránti kötelességeink között a legfontosabb a szív tisztaságának megőrzése. Életünk, erőnk és egészségünk drága adományok, amelyeket fenntartani és megbecsülni tartozunk, már csak azért is, mert minden más kötelességeink teljesítésére ezek tesznek alkalmasokká. S aki életét ok nélkül vakmerőén koc-
