Ferencz József: Unitárius Káté tekintettel a konfirmációi vallástanításra (Kolozsvár, 1948)
Második rész: Az Új Jézus által rendelt vallásos szertartások
72 káztatja, erejét gondtalanul eljátszodja, egészségét önmaga aláássa, a legnagyobb bűnt követi el maga ellen. Azonban mindezek a szív tisztasága nélkül az erkölcsi világban nem sokat érnek. A szentírás is azokat mondja boldogoknak, „akiknek szivök tiszta“. Máté 5, 8. Mivel pedig a szív tisztasága főkép a rossz társaságokban veszélyeztetik, hol a cégéres beszédek, hamis elvek és ferde szokások megvesztegetik az ember lelkét, kötelességünk a rossz társaságokat kerülni. Erre int az apóstol is: „Ne tévelyegjetek“, — úgymond — „jó erkölcsöt megfertőztetik a gonosz társaságok“. 1. Kor. 13 33. 2. A szív tisztaságához tartoznak az őszinteség és egyeneslelküség. „Szóljon igazságot minden ember az ő felebarátjával“. Eféz. 4, 25, így int az apostol. A hamisság, ravaszság, tettetés, amily lealázók az emberre nézve, épp oly gyűlöletesek az Ür előtt. S mikor Jézus kegyessége dacára, kiejtette száján a szót: Jaj nekik! a képmutatóknak mondotta azt. Máté 23, 13. stb. Inkább szenvedjünk az igazságért, minthogy hanyagsággal és képmutatással szerezzünk az emberek előtt tiszteleletet, ami különben is csak rövid ideig tart; mert a hazugság előbb utóbb napfényre jő s ha nem is ismerné is senki gonoszságunkat, elég teher annak tudata ránk nézve. 3. Nincs nagyobb erkölcsi veszély, mint a gyönyörök rendkívüli szeretése és a nagyvilág esztelen mulatságainak hajhászása; mert „valaki akar e világnak barátja lenni, az Istennek ellenségévé leszen“. Jak. 4, 4. Mindazonáltal a világ szeretetétől őrizkedni a világért sem azt teszi, hogy a világot kerüljük s megfosszuk magunkat azon ártatlan örömöktől és gyönyörűségektől is, melyeket a családi és társadalmi élet nyújt számunkra s melyek, ha azokkal vissza nem élünk, szivünk nemesítésére és vidámítására szolgálnak. Isteni tanítónk ellenségei rágalmazó szemrehányásai dacára mindig részt vett barátai és polgártársai csendes és tiszta örömében. „Eljött az embernek fia, ki eszik és ezt mondják: imhol a dobzódó ember és részeges, a publikánusoknak és bűnösöknek barátjuk; de az Istennek bölcsessége megigazíttatott mindent ő fiaitól“. Luk. 7, 34. és 2d.
