Kiss Elek (szerk.): Az Unitárius Zsinati Főtanács 1938. október 2-4. napjaink Clju-Kolozsváron tartott püspök beiktatással és lelkészszenteléssel egybekötött évi rendes üléseinek Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1938)

Ezután felteszi nekik a Szervezeti Törvény 96 1. II. alatti kérdést í

„Akarják-e felszenteltetésöket, készek-e most, a döntő pillanatban is a lelkészi pályán maradni, fáradhatatlanul, híven és örömmel foglalkozni a népnek lelki ügyeivel, bajaival és boldogításával ?“

A felszentelendő lelkészek mind „igen“nel felelnek.

Zsinati Főtanács engedélyt ad a nevezett ifjak felszentelésére.

Elnök a Zsinati Főtanács ülését felfüggeszti s a tagok a templomba vonulnak,

*

* *

A lelkészszentelő ünnepség a következőképen folyt le í

A felszentelendő lelkészek a püspök és főjegyző vezetése alatt sorbaállva — a palástos papok kísérete mellett — templomba vonulnak és a templom piacán elhelyezett ülőhelyeket kinevezésük sorrendjében elfoglalják. A gyülekezeti ének elhangzása után „ím bejöttünk templomodba ...“ és „Szívemet hozzád emelem .. .“ Símén Dániel lupényi lelkész lép a szószékre s buzgó imával, majd a közének elhangzása után tartalmas beszéddel teljesíti a szószéki szolgálatot. A szolgálat végeztével halk orgonajáték közben püspök a szószékre lép és a következő beszédet intézi az ifjakhoz s

Ján. ev. XXI. 15.-19.

Az utolsó találkozás. Az ingadozó és habozó tanítvány szemtől' szembe állása a nagy Mesterrel. Az ismét föltámadt lelkiismeret sün* gefő, hallgatást immár nem tűrő kényszerítése vallomástételre.

Jézus halála után a tanítványok egyik része visszatért minden' napi foglalkozásához. így találjuk őket Tiberias tengerénél, amint csendesen halászgatnak. A lelkűk azonban nyugtalan ; tudják, érzik,

— 83 —