Kiss Elek (szerk.): Az Unitárius Zsinati Főtanács 1938. október 2-4. napjaink Clju-Kolozsváron tartott püspök beiktatással és lelkészszenteléssel egybekötött évi rendes üléseinek Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1938)
b) Püspök úr engedelmet kér, hogy püspöki programmját előterjeszthesse, mit Zsinati Főtanács jóleső tetszésnyilvánításokkal kísér, A programm a következő s Méltőságos és Főtisztelendö Zsinati Főtanács! Miután a f. évi június 14-én d. e, 12 órakora hűségesküt Bucure§tiben a királyi palotában Őfelsége kezébe letettem, s így állásomban megerősíttettem, első kötelességemnek tartom, hódolatom mellett mélyen érzett köszönetemet kifejezni Őfelsége II, Károly királynak azért, hogy lehetővé tette, hogy most már mint a Romániai Magyar Unitárius Egyház törvényesen elismert püspöke jelenhetek meg itt a Méltóságos és Főtisztelendő Zsinati Főtanács előtt. Magasztos feladatom tudatától áthatva a következőkben óhajtom közölni az egyházi-életünkkel kapcsolatban a jövőben megvalósítandó terveimet és szándékaimat, I. Az egyházi közszellem: a bizalom és tekintély helyreállítása. A nép-egyház megszervezése. Már megválasztásom alkalmával kiemeltem, hogy életemnek, egyúttal püspöki működésemnek legfőbb célja az leend, hogy egyházunk belső békéjét és nyugalmát minden erőmmel fenntartsam s a lelki egységet megerősítve, az egyház ellenállóképességét és alkotó tevékenységét nemcsak sértetlenül megóvjam, hanem fokozott mértékben fejlesszem, A közel négyszáz esztendős Unitárius Egyház sok vihart állott ki és mégis megmaradt, sőt fejlődött, erősödött. A múltat nehéz összehasonlítani a jelennel. Nehéz megállapítanunk, hogy egyházunk mikor volt nehezebb helyzetben. Azonban úgy gondolom, hogy a közvetlenül elmúlt 20 esztendő oly nagy erőpróbája volt egyházunk életének és fennmaradásának, amelynek tanulságait most már ideje levonnunk a jobb jövő érdekében. A magyar társadalom középosztályát az impérium átvétele óta máig nagy megrázkódtatások érték. Ennek a megpróbáltatásnak, mondhatnám megrokkanásnak, a hatását természetesen a mi egyházunk is megérezte. Hiszen egyházi életünknek irá— 35 -
