Kiss Elek (szerk.): Az Unitárius Zsinati Főtanács 1938. október 2-4. napjaink Clju-Kolozsváron tartott püspök beiktatással és lelkészszenteléssel egybekötött évi rendes üléseinek Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1938)

ami a lelkek nyugtalanságát megszünteti ? Vájjon elvesztette volna teljesen érzékét eredetének legmélyebb gyökere iránt. Elfelejtette volna*e végleg, hogy össze van kötve élete Istennel s hogy az ember emberré csak Isten által lesz.

Az emberiség, úgy mondják, nagykorúvá lett, önállósult. A történelmi fejlődésnek vannak kétségtelen tanulságai. De elszakítani a szálakat, amelyek hozzáfűznek Istenhez; igazságot teremteni az embe* rek között Isten nélkül, aki az igazságnak a forrása, nem lehet. A külön igazságok, amelyek csak az egyiknek használnak, míg a má* síknak ártanak, gyarló emberi elképzelések ; s minden földi igazság csak annyiban érvényes, amennyiben az örökkévalóság bélyegét viseli magán.

Az emberi társadalom nem tud megélni Isten nélkül s a körű* lőttünk zajló nehézségek csak akkor oldhatók meg, ha Pál apostol víziója élettől duzzadó valósággá lesz, ha mindenki tudatára ébred annak, hogy mindannyian Isten gyermekei és munkatársai vagyunk.

A természettudomány már eljutott addig a mély belátásig, hogy végső problémái mind Isten felé vezetnek. Vájjon a politika és a mo» dern társadalomtudomány, amely a természettudomány alapján állónak vallja magát, ne iudná*e levonni a maga számára is azt a tanulságot, amit szülője már megtett ? Vájjon nem következettbe el a tizenkettedik órája annak, hogy az evangélium egyetlen lehetséges kivezető útját magáévá legye s belássa, hogy Isten nélkül sehol sincs megoldás.

Az isteni valóság meglátása nem szakít el sem a világtól, sem a természettől, sem a társadalmi és politikai intézmények helyes meg* értésétől, de megadja azt a szempontot, amely mindezekből hiányzik, hogy t. i. Isten munkálkodik mindenekben.

Az erre való ráeszmélés a kulcs a megoldhatatlannak látszó problémák számára nemcsak a természet világában, hanem az embe* riség leküzdhetetlen nehézségei közt is.

II.

S ehelyett mit tapasztalunk ?! Nemcsak azt, hogy az emberiség nagy része megfeledkezik Istenről, hanem arról is, hogy meglássa embertársában Isten gyermekét és munkatársát, az ő testvérét; meg* feledkezik az egyetlen helyes mértékről, amely alapja lehet a társa* dalmi békének és igazságosságnak.

Ami az elsőt illeti, nem arra az istenüldözésre kívánunk rá*- 21