Varga Béla (szerk.): Az Unitárius Egyházi Főtanács 1933. december hó 3. - 5. napjain Cluj-Kolozsvárt tartott ülésének Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1933)

I. ülés

26 mértékben az egyházi közalapból kellett pótolni, hogy pld. a teol. talárok, vagy a közp. tisztviselők közül nehányan a fő­gimnázium. tanári fizetésnek megfelelő javadalmazást kap­janak. Minden igyekezetünkkel azon voltunk, hogy a lecsók­­kentett illetmények pótlására rendkívüli államsegélyt eszkö­zöljünk ki valamennyi kategória részére. Ezért ismételt me­morandumokat terjesztettünk be, az egymást felváltó minisz­terelnökökkel és miniszterekkel többször személyesen is tár­gyaltunk és tőlük kedvező Ígéreteket kaptunk. Felhatalmaz­tuk lelkész afiait is arra, hogy kiküldötteik Abrudbányai Ede képviselő afiával a kormányelnököt és minisztereket fel­kereshessék és külön kérésüket átnyújthassák, Ilyen külön kérést adtak be teol. tanár afiai is. Mindezek eredményében 1932. év vége felé kaptuk a hírt, hogy teol. tanár afiai részére külön 300.000, a többi államsegélyes egyházi alkalmazottak részére pedig 700.000 lei rendkívüli segély engedélyeztetett. Nehogy a kiutalási határidőből kiessünk, azonnal kiállítottuk ezen összegek személy szerinti felosztására vonatkozó státo­­kat a vallásügyi minisztérium egy korábbi felosztási tervé­nek megfelelően, úgy, hogy a teol. tanárok 6 és fél hónapra kapjanak a református teológiai tanárok államsegélyének megfelelő kiegészítést, ami megfelelt a kormány által ré­szükre szánt 300.000 leinek, lelkészi afiai 8 hónapra a refor­mátus lelkészek kongruájának megfelelő kiegészítést, a köz­ponti tisztviselők pedig 5 hónapra a református központi tisztviselők államsegélyének megfelelő kiegészítéseket. A stá­­tok benyújtásakor derült ki, hogy a rendkívüli segélyről szóló a Decret Regal alapján szolgáló minisztertanácsi határozat­ban a 700.000 lei a személyzet (personal) részére volt szánva, 300.000 lei pedig a teol. tanárok részére; a Decret Regal szö­vegében azonban, bizonyára tévedésből, a személyzet szó a lelkészek szóval cserélődött ki. Ámbár a vallásügyi miniszté­rium azt az álláspontot fogadta el, hogy a rendkívüli állam­segélyből a. központi tisztviselők sem hagyhatók ki, a pénzügy­minisztérium a. Decret Regal szószerinti szövegéhez ragasz­kodott, s így ezen államsegélyből mintegy 180.000 leinek ki­utalása egy ideig függőben maradt. Figyelmünk ezután fő­­képen arra irányult, hogy az 1933. évi állami költségvetésben egyházunk államsegélye megfelelően emeltessék, s a kormány­nál ismételten ezen utóbbi kérdésben jártunk el. Végül azon­ban, nehogy a fizetési határidőből való kiesés miatt a rend­kívüli államsegélyből még benn maradt rész elvesszen, ezt is a lelkész afiai részére kértük kiadni, ami azután meg is tör­tént. Tettük ezt annak dacára, hogy az egyházi közalapnak is nagy szüksége lett volna a központi tisztviselők részére ki­adott szerény fizetéspótlás megtérítésére, továbbá annak da­cára, hogy a vallásügyi törvény 32-ik cikke szerint az állam

Next

/
Oldalképek
Tartalom