Varga Béla (szerk.): Az Unitárius Egyházi Főtanács 1933. december hó 3. - 5. napjain Cluj-Kolozsvárt tartott ülésének Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1933)
I. ülés
17 mából. Üdvözöltem a szász evangélikus egyház új püspökét beiktatása alkalmából, továbbá Purgly László urat, a magyar ev. egyház új főgondnokát. Meleghangú üdvözletét küldöttem Gr. Majláth Gusztáv erdélyi róm. kath. püspök urnák, 35 évi püspöki szolgálata ünnepére. Érdemes megemlitnem, hogy felhívást kaptam dr. Elekes Domokos felügyelő gondnok atyánkfiától, hogy mint a keresztúri véndiák-találkozó elnöke, járuljak hozzá a véndiák-alapnak ahhoz a terhéhez, hogy a keresztúri főgimn. felsőtagozata társadalmi adakozásból fenntartassék. Lelkes levelére terjedelmes válaszban fejtettem ki, hogy ragaszkodom a Főtanács határozatához. Rámutattam a mai állami viszonylatunkra és adatszerüleg föltártam az elmúlt 15 év eredményét. Ezalatt a két gimnáziumban 237 ifjú végzett 8, illetőleg 7 osztályt. Érettségi bizonyítványt kapott 159, nem kapott 68. Bizonyos pályára lépett 170, állás nélkül van 70, a papi pályán 45, tanárin 17. Már rámutattam az állásnélküli papjelöltek számára. Csakilyen az arány a tanári pályán levőkkel is. Sajnos, hogy a román nemzeti tárgyak tanítására ennyi idő alatt egy unitárius ifjú sem vált be, bár több kísérletet tettünk segélyezéssel. Rámutattam arra is, hogy székelységünk jövője és a keresztúri gimnázium nívója a Gazdasági iskolával szerencsésen van biztosítva. Nekünk végzett, jól tanult férfiakra nagy szükségünk van és mindig lesz. De ez azt jelenti, hogy a tehetségeket föl kell fedezni, s minden erővel oda segítni, hogy legmagasabb fokú készültségre tegyenek szert. Erre a célra a Főtanács döntése megadta a módot és én ahhoz kívánom tartani magamat, hogy valamint ezelőtt, nem is olyan régen egy főgimnáziumban tömörüljenek ifjaink, s a keresztúri, mint régen, szíjjá magához a székely gyermekeket s onnan irányítsa a gazdasági pályára és az érdemeseket küldje a továbbtanulásra. Ehhez ragaszkodva a keresztúri iskola némely barátja tetszését nem nyertem meg, amit sajnálok, de elviselem, mert elvi meggyőződésem igazolást nyert és fog nyerni méginkább a jövőben. Keresztúri szeptember 4—5-én tett látogatásom alkalmával gondnok afiai és a tanári kar előtt, Kolozsvárt gimnáziumi és küjön theológiai tanárokkal tartott értekezleten tanáraink előtt illusztráltam helyzetünket és két szent kötelességet az ifjúságnak jó irányú szeretve nevelését és egyházunkhoz való ragaszkodása fokozását kértem, mert csak a jól irányított új nemzedék szabadíthatja meg egyházunkat azoktól a bomlasztó elemektől, melyeknek jelenléte néha még papi köreinkben is mutatkozik. Az iskola zárt falai között, mi, vagyis a tanári testületek tagjai azok az atyai mentorok, akik éber szemmel, 2
