Varga Béla (szerk.): Az Unitárius Egyházi Főtanács 1933. december hó 3. - 5. napjain Cluj-Kolozsvárt tartott ülésének Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1933)
I. ülés
18 kellő időben észre vesznek minden jelentkező bajt és eltávolítják az ifjúság feje fölül. Arra teljes joggal számítunk, hogy papi pályára csak olyanokat vesznek föl, akik erre az ideális pályára alkalmasak, s akiket apostoli szellemmel tudnak megtölteni. Minthogy theológus ifjaink papjainkkal gyakori érintkezésben vannak, s velük az ünnepi szolgálatban részt vesznek, a papokat a jövő nemzedék nevelő faktorának jogosan tekintjük, s el is várjuk, hogy a papi pályát az ifjú előtt ne szegényes anyagi, hanem gazdag lelki oldaláról ismertessék és kedveltessék meg. Amit a jelzett értekezleten theol. tanár afiaitól kértem, itt a Főtanács színe előtt hangsúlyozottan ismételem a tudomány mívelése mellett, az egyház, az egyház intézményei és felelős tényezői iránti tiszteletet, becsülést és az unitárius közszellem ápolását tartsák elsőrendű szent kötelességüknek és neveljék az ifjúságban. A két év alatt lefolyt vizsgák távolról sem voltak kielégítők. Az intézetnek nem válik dicséretére, ha oly sokan szerepelnek a javító és pótvizsgákon. A theológiai tanár ne tekintse dicsőségnek, hogy őt az egyház elégedetlen elemei vezérüknek tekintik. Vegyenek példát külföldi intézeteink tanáraitól, akiket a tudomány mívelé.-e és az irányeszmék termelése, messze kimagasló vezérekké avatott. Személyi ügyek. Ha figyelembe vesszük, hogy 112 rendes lelkész van egyházunk szolgálatában, akik benső, személyes ismeretségben vannak egymással és a püspökkel, egy nagy család képe áll előttünk: a megtízszerezett apostolok serege. S ha ehhez hozzá tesszük, hogy minden tizedik egyén külföldi akadémiákon végezte be tanulmány-ut, jogosan gondolhatjuk, hogy kis unitárius egyházunk ingathatatlan városzlopokra támaszkodik. Az unitárius öntudat ébresztésére kell-e ennél mélyebben ható erő? A püspök az újakat reménységgel bocsátja ki, de nem szívesen válik el a kipróbált régi pásztoroktól s nem is mulasztja el elismerését nyilvánítani a búcsúzénak. Az elmúlt két esztendő alatt nyugalomba vonultak: 1932 április 1. id. Máthé Laios firtosváraljai; lú32 julius 1 Göncz Iván szentivánlaborfalvi; 1932 október 1. Fülöp Mózes kidéi; 1933 január 1. Péter Sándor székelymuzsnai; 1933 májusi. Pál Ferenc oklándi lelkészek és 1933 január 1-én Gvidóné Molnár Katalin dicsőszentmártoni tanítónő. Élvezzék a kiérdemelt nyugalom csendjét és az elvégzett munka szép emlékeit. Sajnálva jelentjük, hogy majdnem váratlanul fejezték be az életpályát Raffaj Zsigmond nyug. lelkész 1932 március, id.
