Varga Béla (szerk.): Magyar Unitárius Egyházi Főtanács 1931. évi december hó 13. napján Kolozsvárt tartott ülésének Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1932)

I. Ülés

5

védi annak végzetes hatását. Nemcsak híveiért aggódik az érző szülő aggodalmával, de fennállásának, hivatása teljesítlietésének, intézményei fenntarthatásának súlyos gondja is súlyosbítja aggodalmait.

Ma, midőn oda jutottunk, hogy a kormányhatalom egyházunknak nem az állam erkölcsi erősödése és a közmívelődés fejlesztése érdekében végzett — nem esekélv jelentőségű — szolgálatait, nem is az e tereken sikereket biztosító intézmények létesítése és alkalmazottak fenntartása érdekében hozott anyagi áldozatainkat, — még néni is a valóságban felmutatott sikereket — mérlegeli,

hanem támogatását egy teljesen önkénvesen vett lélekszámhoz aránvítja s az erkölcsi okok félredobásával egy teljesen jogosulatlan számot vesz a köteles állami segítés számítási alapjául, s ennek kombinálásával az eddigi sovánv támogatásából is nemcsak áldozati adót von le, hanem mindössze 800.000 lei körüli alamizsnát terveit egvetemes egvházunknak nyújtani s ennek mennviségét sérelmeink feltárása után is csak az eddigi támogatásnak egyötöd része erejéig módosította :

akkor beállott hivatalos kötelezettségünk megállapítani nemcsak azt. hogy egvházunk hivatásos köt edzettségeit továbbra nem kénes a több évszázados múlt által tanúsított nontossággal és mérvben teljesíteni, de kötelességünk őzt őszintén tudomására adni alkalmazottainknak és teljes főtanácsunknak is. Tennünk kell annál is inkább, hogy egviitt kutassuk, mérlegeljük és kiválasszuk a jövőben követendő legmegfelelőbb ótat.

Több út áll előttünk. Legegyszerűbb út a kornmnvhatalom által mutatott példa lekötne, melv költségvetésének érv minimumra való leszállítását határozta el. s mindazokat abból kidobta, kik abba bele nem fértek. Kidobta akkor is. hu órdemosek s akkor is ha az államgépezet normál folytatásához szükségesek voltak.

Ámde a krisztusi Szereteten épült egvliáz, melvnek alaptörvényei: „Szeresd felebarátodat, mint ten magadat“, önnön"óval jutna ellentétbe a hasonló út követésével. Iá példának követése, intézményeink sokaságának megszüntetése, alkalmazottaink többjének utcára dobása, előttünk erkölcsi lehetetlenségnek mutatkozik

Egvházunk eleddig intézményeinek és alkalmazottainak a kiérdemelt a lovaginkat nyu i tóttá, tette anyagi ereiének végső megfeszítésével, tette abban a tudatban, hogy minden gazdasági válság korlátolt időtartamú, -—

ma azonban, mikor azt kellett megállapítanunk, hogy a válság időtartama az előrelátódnál húzamosabb. hogy annak nem vég, hanem legfennebh mély pontján állunk, «-