Varga Béla (szerk.): Magyar Unitárius Egyházi Főtanács 1931. évi december hó 13. napján Kolozsvárt tartott ülésének Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1932)
I. Ülés
6 akkor a két lehetőség között kell választanunk, és pedig a) minden végső erőmegfeszítéssel továbbra is az eddigi — megérdemelt --ellátmány nyújtásával kisérletezziink-é és így kitegyíik-é intézményeinket és alkalmazottainkat annak, hogy egy keserves napon gyöngyöző verejtékkel és vérző szivvel azt kelljen jelentenünk, hogy tovább nincsen, — ezentúl semmit sem adhatunk, vagy b) már most felkérjünk mindeneket és mindenkit, aki a mienk, hogy a válság elteltéig egyházunktól ne a mindennapi kenyeret, hanem csak a válság átélését biztosító kényé ('darabkát várja, kérje, igényelje. Átélni e világgazdasági krízist, ma ez lehet a legfőbb törekvés. Ez átélésre pedig egyetlen lehetőségűi igényeinknek a minimumon alóli leszállítása mutatkozik. Nem hasonlítható e válság a történelmi múltban átélt válságokhoz, mert akkor idegen hatalom nyomása ellen küzdöttek elődeink, belsőleg azonban egyházközségeink és liiveinknek egy-egy csoportja erkölcsileg és anyagilag is erős volt. Ez erő sietett egyetemeá egyházunk támogatására s jól esik elismerni: elődeink áldoztak is végső erőfeszítésükig. Ma hiányzik ez erő, ma nincs anyagilag tehetősebb. A kisajátítások, a kényszeregyezségek stb. mindnyájunkat egyenlőkké tettek, egyformán immobiléi? lettünk. Kopár magaslaton állunk, s előttünk mindenfelé csak a letarolt mező látszik. Az átélés kifejezést használtam fennebb. Tudatosan teszem, mert ebben egy jobb jövőnek tudata, reménye, bizalma is bennfoglaltatik. És én törhetetlenűl bízom is abban. Bízom, mert az a történelmi múlt, melyet átéltünk, azt bizonyítja, hogy hasonló megpróbáltatásokat elődeink már sikeresen átszenvedtek, Istenünk, ki egyházunknak valamely különös hivatást rendelt osztályrészül, ily átélésre megsegítette; s mert egyházunk és vallásunk a maga 400 éves múltjában állandóan támadásokkal, válságokkal küzködött, s ez örökös küzdelemben nem elernyedett, nem elenyészett, nem belepusztúlt, hanem fokról-fokra megerősödött. A küzdelem nekünk tehát életerőnk, mely acélozza kitartásunkat, fokozza az egymás iránti szeretetünket, összekovácsol az egymásért és intézményeinkért! közös munkára s átélésre segít. Jeleni Főtanácsunk bölcsességére vár az átélés lehetőségének intézményes biztosítása s kérem a jó Istent, világosítsa meg előttünk a követendő útat, de kérjük valamennyien ... imádkozzunk. Főtanács as elhangzott megnyitó beszédet nagy figyelemmel hallgatja és teljes terjedelmében jegyzőkönyvre vételét elhatározta.
