Csifó Salamon - Varga Béla (szerk.): A Magyar Unitárius Egyház Főtanácsának 1928. évi november hó 18-19 napjain Kolozsvárt tartott rendes üléseiről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1928)

Jegyzőkönyv

34 terben, az Unitarian Collegeban; Kővári Jakab lelkészjelölt Oxfordban, a Manchester Collegeban; Máthé Sándor ujszé­­kelyi lelkész Németországban; Lukács Sándor lelkészjelölt Berkeleyből, az Unitarian Collégéből, Ázsián keresztül útban van hazafelé; Nagy László lelkészjelölt Chicagóba; Simén Dániel Berkeleybe, az akadémiára szeptemberben utaztak el két évre. A személyi ügyekkel kapcsolatban érintenem kell azt. a szomorú tényt, hogy habár csak szórványosan, de mégis elő­fordul, hogy a lelkész és énekvezér, tehát az egyházközség szemefénye, békétlen, sőt háborgó életet folytatnak. Hogy lel­kész lelkésztársával szemben is néha elveszíti a kívánatos tü­relmet, olyan jelenségek, amelyek nagy aggodalommal töl­tik el nemcsak a püspök lelkét, hanem mind a hívekét, mind a felelős vezetőkét. Püspöki programmomban kellően foglalkoztam ez ügy el­méleti részével. Itt is megelégszem ezzel az általános jelzés­sel, de ki kell jelentenem, hogy én minden módot és minden eszközt meg fogok kísérelni, hogy ennek a romboló viszony­nak vége vettessék és nyoma vesszen. Ha Széchenyi az apa­gyilkos magyarnak is megbocsátott, én elvárom minden uni­tárius belső embertől és minden mástól, hogy Jézus parancsát kövesse: Szeressed felebarátodat, mint magadat. , Valamint a folyó évben tettem, úgy ezután is fáradságot nem kiméivé, a baj gyökeréig el fogok menni, hogy a béke helyreálljon. Ezért vettem kezembe a béke olajágát. Ezért siettem fölhasználni minden alkalmat, hogy híveinkkel és ve­zetőikkel személyesen érintkezhessek, mert az életem többé nem az enyém, hanem egyházamé. Több türelmet és nagyobb önmérsékletet kérek kedves lelkész- és tanítótársaim. Először a közügy s csak azután a személy! , Hivatalom átvétele után, vagyis már márciusban kimen­tem Székelyudvarhelyre és beiktattam Kiss Sándor lelkészt szép papi hivatalába. Amellett, hogy a beiktatás népes gyü­lekezet előtt teljes megelégedésre történt, örömmel állapítot­tam meg az egyházközség közgyűlésén, hogy híveink meg­nyugodtak a személyváltozásban és el vannak készülve az új, építő munkára. Jelei már láthatók. Éhben az útamban megjelentem a székely szén tmihályi egyházközségben dr. Mikó Lőrinc titkár af iával, mert a. ko­tlát falvi hivek, valamfht a székelyszentmihályiak írásbeli pa­naszt tettek és küldöttségekkel is felkerestek panaszaikkal egyik a tanító Kádár Balázs, másik a lelkész Marosi Márton ellen. A belső emberekkel sikerült elérnünk, hogy béke jobbot nyújtottak egymásnak a köri esperes, gondnokok és a köri jegyző jelenlétében. Reméltem, hogy az a szép egyházközség megszabadul a belső sorvadástól. Csalódtam. A békétlenség

Next

/
Oldalképek
Tartalom