Csifó Salamon - Varga Béla (szerk.): A Magyar Unitárius Egyház Főtanácsának 1928. évi november hó 18-19 napjain Kolozsvárt tartott rendes üléseiről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1928)
Jegyzőkönyv
26 nem lesz. Jár lássátok végig szemeteket az iskolától, templomtól és papilaktól megfosztott unitárius községeken és lássátok meg, hogy az élniakarás mily hős elszántsággal épít újat. Vegyétek figyelembe, hogy az egy papot tartó két-három gyülekezet mily áldozattal lesz önállóvá. Kell-e meghatóbb példája az önfenntartás lelkének annál, hogy a kis gyülekezet tagjai kétszeres kepét fizetnek, mert a maguk emberségéből akarnak fennállni és élni. Keresem ezt a lelket, mert élni akarunk, mert tudom, hogy ez a lélek, ha néhol nem is működik, kétségtelenül meg van, csak várja az ébresztő hajnalhasadást. Most egy éve történt! Nagy napok, nagy elhatározások váltak valóra. A papi és tanítói kar könnyet facsaró csodát művelt, midőn lemondott nemcsak fölöslegéről, hanem annál jóval többről, holott a megélhetés neki is épp oly nehéz, mint másnak. Világi testvéreink megindultak a vert úton a nagyszerű példa után, de mégsem tagadhatom, hogy csalódás ért. Sokan elzárták fülüket a kiáltó szó, szemüket a tátongó mélység elől. Én nem adtam föl a reményt, hogy mindnyájan együtt leszünk. A Főtanács érdemes tagjainak figyeímébe ajánlom angol és amerikai testvéreink szép példáját. Náluk mindenki, akit a Tanácsba beválasztanak, évről-évre bizonyos önkéntes összeggel hozzájárul a közszükségek fedezéséhez. Azt szeretném tehát, hogy a Főtanácsnak minden tagja erejéhez mérten, kövesse ezt a jó példát. Midőn a Főtanács megtisztel a tagsággal én is megadom a magam ajándékát a közös oltárra. Nemcsak áldozatos példájuk, hanem irántuk táplált nagyszeretetük is hasson ránk. ők igen nagyra becsülik azt a históriai tényt, hogy unitárius hitünket népünk évszázadokon keresztül megtartotta és megvédte. A püspöknek mindig kedves kötelesség volt ezt a szeretetet ápolni, nekem annyival kedvesebb lesz, mert ismerem őket, élveztem barátságukat. 12. Végül még néhány szót, Mélt. Főtanács, hitrokon testvéreim. Minden valamit magammal hoztam e székbe: tudás és tapasztalat, hitem és egyházam szeretete, minden, ami ifjúságom óta az unitárius eszme szolgálatában volt, itt vált testté és lélekké bennem. A testnek a kor határt szab s nálam a határ majdnem látható közelségben van, de Istenem, a mi Istenünk segedelmével remélem, hogy némi siker nem fog elmaradni munkásságom után. Testi erőmet lelkem szárnyai fogják növelni. Valamint az örvendezés napjaiban, úgy a szükségidején is sietni fogok a gyülekezethez, miként Pál apostol, még ha szenvedés, testi avagy lelki fájdalom lenne is jutalmam, mert Istenben bizó hitemet táplálni fogja a tanítvány, János, hűsége és ezek felett és ezek mellett rajtam lesz Jézusom keresztje, a szent teher, mely alatt kisarjadzott istenországa itt a földön és, sorvasztotta bár az emberi gyarlóság belső beteg
