Csifó Salamon - Varga Béla (szerk.): A Magyar Unitárius Egyház Főtanácsának 1928. évi november hó 18-19 napjain Kolozsvárt tartott rendes üléseiről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1928)
Jegyzőkönyv
27 sége, sebezték bár a feledés és féltékenyég tövisei, a kevesek és hívebbek reménysége soha meg nem szégyenült. Eszményem volt és leszen Jézusnak egyik leghívebb követője és tisztelője Dávid Ferenc, a hit és haladás megdicsőült mártir-apostola. Lelkem szeme előtt lebeg a kér. egyházat megrázó szentírás-magyarázó tudós, Enyedi György, kinek a XIX. század igazat adott és túl is szárnyalta, nem feledem el Koncz Boldizsárt a hitoktatót, ki ha lehetett palást alatt, ha kellett a nemesi jog fegyverével védte hite igazságait; a Szentábraliámi hősiességét, messze látó bölcsességét alkalmazni szeretném; Székely Sándor eszményét, az énekima költészetének további mívelését és élővé növelését egy kialakult jeles gárda élén reménykedésem tárából ki nem engedem; Krizára gondolva a tűrés s ha kell a nélkülözés sem lesz nehéz nekem. Mindazt, amit Ferencz József intézményeinkben megalapozott, tovább építem. De mindent veletek egyetértve, együtt akarva, M. Főtanács, a te akaratod végrehajtója E. K. Tanács és ti mind kedves tanácsosok, kik nélkül egyházunk hajója megáll, hajtógépéböl az olaj kiapad. Az egy igaz Isten dicsőségére semmi sem sok. Az Atya házában sok hajlékok vannak s a létezés és gondolkozás tudata feljogosít az istenség érzetére. Nincsen drágább ajándék annál a lelki belátásnál, hogy mi Jézussal együtt, Isten közös gyermekei vagyunk. Ebben a hiteszmében rejlik az emberi gyarlóságtól megváltás a fölmagasztosulás, az égi örökséghez jutás gondolata, mely ha öntudattá s majd istentudattá tömörül a lélekben, a bűntől megszabadulás nagy és heroikus elszántságában. mint akarat, olyan munkába lép, amely Saidt Pállá, Augustinust szentté, Dávid Ferencet mártírrá emelte. Ez a szentléleknek ama pünkösti kitöltése mind a jókra, mind a gonoszokra, amely az istenhitet az emberi hittel egybe ölelve, megnyitja az utat a népek közötti apostolkodásra, megtölti a templomot és behatol az iskolába. Tudatos és öntudatos egvséghívő lelkeket keresek, akik nemcsak tenni tudnak, hanem haladni is akarnak a tudás és az istenismeret határtalan birodalmában. Ebbe a nagy és boldog világba vezet be minket unitárius egyházunk mai szervezetével. Elszórtságunk hátrányait nagyon érezzük, de ezen sokat segít, ha mindenki, férfi és nő egyaránt, a királyi papság tagjának tekinti magát és siet hirdetni az unit. evangélium szent és boldogító igéit. Vajha úgy lenne, ahogy lehetne! Vajha Főtanácsunknak háromszázat meghaladó mindenike vállán érezné az apostoli palástot! Vajha ott, hol a férfi csügged, a nő venné kezébe a szent lobogót. Nőink már is sok szépet és hasznost végeztek. Testvéreim! tanácsosaim! én építeni, tovább építeni akarom egyházunkat. Én arra vállalkoztam, hogy az átvett örökséget megtartom s Isten és a ti segedelmetekkel emberi erőm
