Csifó Salamon - Varga Béla (szerk.): A Magyar Unitárius Egyház Főtanácsának 1928. évi november hó 18-19 napjain Kolozsvárt tartott rendes üléseiről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1928)
Jegyzőkönyv
25 falu utcáin, a lélek durvaságát és lealacsonyítását vonja maga után s ifjúságunk között olyan stílust, fontnál ki, amely mellett eltörpül a hatása nemcsak az iskolának, hanem a templomnak is, főképpen azért, mert melegágya a templom legádázabb ellensége, a korcsma. Nekünk minden olyan összejöveteleinket, amelyekben a jókedv vagy a bánat fokozására jó eszköznek tartottuk a szeszes italt, gyökeresen meg kell tisztítnunk népünk morális és gazdasági életének ettől a kegyetlen ellenségétől. Ismeretes a Főtanács tagjai előtt, hogy püspöki vizsgálataim alatt kérlelhetetlen ostromot folytattam nemcsak a korcsmázás, hanem a virrasztás és torozás ellen is, mert a szesz használata következtében a gyász igen gyakran botránnyá fajult. Remélem botránkoztatás nélkül fog elhangzani az a gondolatom, hogy valamint az úr asztalánál megelégszünk egy közös pohár érintésével, úgy a főtanácsi ebéden is magasztosan nagyszerű lenne, ha csak a Berde-pohár mellett maradnánk. Nekünk szegény unitáriusoknak nem telik a dáridókra, annyi áldozatot kíván az iskola, a templom, a háztartás, a gyermeknevelés és a közszükségek áradata. 10. Fő- és felügyelő gondnoki értekezletek. Ezt a mozgalmat is érintenem kell. Az élniakarás, az önvédelem jogosult érzése indította arra főgondnokunkat (Dr. F. G.), hogy f. ii. gondnok társaival megbeszélje helyzetünket s végül, hogy esperes aait is fölkérje a megjelenésre, üdvösnek bizonyult, mert évröl-évre tükörképet nyújt egyházközségeink életéről s híveink működéséről. Mindenik értekezleten részt vettem s ezután is részt veszek, mert püspöki feladataim teljesítésének körvonalait szemtanuk előadásai alapján ismertetik meg. A föltárt eszmék és kívánságok megvalósítása nehány esetben szervezeti és fegyelmi törvényeink körébe irányította a. figyelmet. Káros jellegű esetek fordultak elő. Én azt szeretném, hogy a törvény alkalmazására ne kerüljön sor, de azt hiszem, hogy nemcsak a Főtanács, hanem minden hívünk helyeslésével találkozom, ha a káros tétlenséget vagy a közérdeket és a hitélet tisztaságát veszélyeztető esetekben kérni fogom a szigor alkalmazását. Amit beköszöntőmben Ígértem, ahoz tartom magamat: elmegyek az eltévelyedett után, de azután is elvárom tőle a teljes megtérést, mert különben maga vágja el a megbocsátás útját. 11. Ezzel hozom kapcsolatba egyházunk fenntartásának rendkívül nehéz gondját. Őseink gvönyörű örökséget hagytak ránk, nemcsak földi javakban, hanem lelki kincsekben is. Idézem azokat a nagy lelkeket, akik ezelőtt kettőszáz esztendővel úgy állttak, mint Marius Karthago romjain és kimondották a nagy akaratot: az unitárius egyház nem volt, ha
