Boros György (szerk.): A Magyar Unitárius Egyházi Főtanács 1926. évi szeptember hó 19, 20, 21.-ik napjain Kolozsvárt tartott ülésének Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1927)
Jegyzőkönyv
28 Én 42 év óta érzem és élvezem Méltóságod főpásztori bölcs irányításának jótékony hatását. Ebből 3 év amaz egyszerű thelógiai, 6 év a tisztán lelkészi és 33 év a lelkészesperesi életből való s így, mint egyike a legrégebbi papi tanítványoknak, magam és kartársaim nevében nagy örömmel teszem a vallomást: 50 év történelmében Méltóságodnak, a főpásztor atyai munkálkodásának tápláló gyümölcsözését egyetemes egyházunkkal együtt lelkészkarunk is mindig élvezte. Lelkészkarunkat családi és anyagi gondjai között is mindig irányította Méltóságodnak, a főpásztornak oly kiváló egyénisége, prófétai tanítása: „Légy hű és igaz, mert az igazságnak útjában vagyon az élet! Én példát adtam néktek s ti aképpen cselekedjetek“. S mintha mindig füleinkbe csengett volna: „Csak így lehettek az én tanítványaim, ki ti közöttetek az egyenlők között az első vagyok!“ ... Igenis az a tudat, hogy Éerencz József a mi püspökünk sugallattal hatott szerény sorainkban a perifériákon, kezdő lépéseinket egyengette, gyenge lelkünket megerősítette, félénk ajkainkat felbátorította, hogy építsünk, alkossunk s ne csak az újítás, hanem a megtartás acélos munkájából is derekas részt vegyünk s ami az unitárismusnak jellegzetes kifejezője : egységre törekedjünk önmagunk, fajunk és az emberiség táborában egyaránt! Ez az a szellemi élet, ez az a lélek, mely Méltóságodat örök éltüvé tette közöttünk. Ezért érezzük, hogy el vagyunk örökre kötelezve Méltóságod iránt, ki oly hosszú főpásztori életét hozta áldozatul érettünk. . . A nagy Eötvösnek szavait minden oldalról méltán vesszük ajkainkra: Méltóságod „megérdemli, hogy a kiknek életét szentelő s kik között most, mint az érett kalász, termékeinek terhe alatt, meghajolva áll, áldást mondjanak tisztes fejére“, mert örök igazság az mindeneknek, hogy „vannak emberek, kiknek hatalmas szavuk, házi falaikon fúlhatva, nemzetekhez szólott, kiknek gondolatja ezer fejekben, érzelmei millió szívekben viszhangozának; emberek, kiket Isten egy egész népnek adott ajándékul, hogy mint a gazdag forrás, hosszú futásokban nem csak azt a helyet, honnan eredtek, hanem az egész vidéket, melyen habjaik átvonulnak, virulással töltsék el“ . . . Ez az, ez az ötven éves történelem ! Ez az ötven éves pálya. Ez a mi püspökünk, ez a mi Ferencz Józsefünk, akinek