Boros György (szerk.): A Magyar Unitárius Egyházi Főtanács 1921. okt. 30-31. napjain Kolozsvárt tartott gyűlése Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1921)

Jegyzőkönyv

4

Kereszté y Lajos, Kelemen Lajos, Kádár Gyula, dr. Kriza János, Lakatos Ferenc, dr. Lulcácsy József, Magyary Mihály, Murvay Sámuel, Pál István, dr. Péterffy Áron, dr. Sárdi Elemér, dr. Simó Zsigmond, Székely János, Szentkirályi Kálmán, dr. Szentiványi Gábor, Szentpáli Gyula, ifj. Tana Sámuel, dr. Tóth György, Ürmössy Kálmán, Vass Domokos, Vas Albert, Varga Dénes, dr. Várady Aurél.

c) Egyházköri képviselők: Fülöp Mózes, Balázs András, dr. Szathmáry Miklós, Almási Ferenc, ifj. Sándor Gergely, Katona Fer°nc, Marossy Albert, dr. Gáspár János, Benczédi Pál, Pálfly Ákos, Barra Sándor, dr. Stikösd Zsigmond-, Végh Béni, Borbély Miklós, Sipos Gábor, Székely Sándor.

1. Ferencz József püspök a következő beszéddel nyitja meg a

Főtanács gyűlését:

Mélióságos és Főtisztelendő Egyházi Főtanács!

Isten kegyelméből ismét egybegyülhettünk, hogy egyházi ügyeink felett tanácskozzunk s ennek javát, előmenetelét megfontolt bölcs intézkedésekkel, tőlünk kitelhető módon, munkáljuk. Mint most már törvényes román alattvalók ez alkalommal tartjuk először egyházi főtanácsi gyűlésünket. F. évi április hó 10-én a hűségi esküt is letettem I. Ferdinánd román király őfelségének. Az eskütétel ünnepélyes lefolyásáról évi jelentésemben teszem meg a jelentést.

Itt is ki kell emelnem azonban, hogy a magyar nemzetnek soha kétségbe nem vont ősi erénye a törvénytisztelet s a vállalt vagy reá szabott kötelességek hü teljesítése s ebből folyó nyílt, őszinte, egyenes magatartása úgy a magánéletben mint a közdolgokban s megvagyok győződve, hogy a jelen államalakulatban is, mindnyájan azon leszünk, hogy ezt az erényünket senki kétségbe ne vonhassa. Ezzel természefesen nem vetkezzük le faji, nemzeti érzületünket, hajlamainkat, amelyet Isten oltott minden nemzet kebelébe. Magyaroknak születtünk s ezer éves hazánk, Magyarország kebeléről való Ieszakittatásunk, Erdélynek Romániához történt csatolásával is magyarok maradunk s mint ilyenek elvárjuk, sőt követeljük, hogy a trianoni békeszerződésben a kisebbségeknek biztosított jogokat háborítatlanul élvezhessük. Sajnos, hogy e tekintetben nem egy sérelmet szenvedünk a mit a többi magyar egyházakkal együtt memorandumainkban panasztárgyává is tettünk, de reméljük és bízunk is benne, hogy ezeket a súlyos sérelmeket az államférfim bölcs belátás elfogja végül enyésztetni, mert a román államnak is érdekében áll, hogy polgárai jól érezzék magukat s faji, nyelvi, vallási különbség nélkül vállvetve, kezet fogva munkálják az állam jólétét és a béke ne legyen csak írott malaszt, hanem a közjólétet és közboldogságot biztositó valóság.