Boros György (szerk.): A Magyar Unitárius Egyházi Főtanács 1921. okt. 30-31. napjain Kolozsvárt tartott gyűlése Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1921)
Jegyzőkönyv
16 23-án Godra György és Ilonka Sándor görög katholikus vallásu odavaló lakósok végig járták és fölszólították a következő unitárius vallásu híveket: Kolésa Jánost, aki 1904-ben, Kolésa Istvánt, aki 1903-ban, Koiésa Mihályt, Beke Jánosné sz. Csika Líviát, Daradics Ferencet, aki 1919 ben az unitárius hitre, továbbá Godra Sándor, Godra István és ifj. Ilonka Mihályt, akiknek még az apja tért át az unitárius hitre úgy, hogy nevezetlek már az unitárius vallásban születted vagy pedig életük hetedik évét még be nem töltötték, hagy junius 24 én reggel 8 órakor a csendőrőrsön jelentkezzenek. Az örsparancsnok a jelzett időben kikérdezte őket vallási viszonyaikról, azután kijelentve, hogy a homoródalmási görög katholikus pap megbízásából cselekszik, felszólította, hogy térjenek vissza a görög katholikus egyházba, mert miniszteri rendelet van, melynek alapján vissza kell térniük. Az őket ért fenyegetésekről írásos nyilatkozatot természetesen a csendőrségtől való félelmükben nem ad ak, pedig volt részök abban. Az oklándi unitárius egyházközség több tagját is folyó évi aug. 26-án délelőtt 8 órára megidézték az oklándi szolgabirói hivatalhoz. Az idézettek megjelentek a szolgabtrónál, hol jelen volt a homoródalmási görög katholikus lelkész is. Itt megtudták, hogy a bűnük az, hogy a görög katholikus vallásról különböző időpomban unitárius vallásra tértek át. Híveink kijelentették, hogy őket az áttérésre senki sem kényszeritette, önként, erőltetés nélkül állottak át, mert Oklándon születtek, templomba itt jártak, más vallást nem ismertek és nem is akarnak ismerni. Hallottak haragos, dorgáló, sőt fenyegető szót is kitelepítésről stb. Az erőszakos áttéritési kísérletekkel szemben tiltakoztunk és az illető görög katholikus lelkész teintését követeltük, hogy ne zavarja minden törvényes és jogos ok r.élkül békés híveink nyugalmát és vallásos meggyőződését. Már a múlt évben jelentettük, hogy a vallásügyi miniszter ur az Ébert András lelkész a ia fegyelmi ügyére vonatkozóan küldött iratában egyházi au onómiánkat támadta meg. Jelentejük, hogy a beavatkozás ellen tiltakoztunk. Tiltakozásunkra a minisztériumtól kapott válaszban (1397—1920. E. K. T. sz.) a miniszter kifejezi megütközését azon, hogy püspökünk az egyházi autonómiára hivatkozva, nem ismeri el az államnak azt a jogát, hogy egyházi ügyek iránt érdeklődhessék s információkat kérhessen s figyelmeztetett, hogy „az egyház nem volt, s nem lehet állam az államban, sőt az egyházi autonómia rászorul az államhatalom támogatására. “ Válaszunkban sajnálattal állapítottuk meg, hogy a nyílt és férfias álláspontunkat nyilván félreértve adta a miniszter a fenti magyarázatot és közöltük a miniszter úrral, hogy az unitárius egyház vezetősége teljesen tisztában van az államhatalmat megillető legfőbb felügyeleti jog
