Boros György (szerk.): A Magyar Unitárius Egyházi Főtanács 1921. okt. 30-31. napjain Kolozsvárt tartott gyűlése Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1921)
Jegyzőkönyv
17 (ius supremae inspectionis) tartalmával és terjedelmével s miként évszázados múltja alatt mindenkor, úgy erkölcsi súlyának minden erejével ma is szolgálatában áll annak az álláspontnak, amely a jo:rend biztosítása és a békés fejlődés érdekében teljes mértékben respektálni és respektáltatni kívánja a fennálló jogokat. Azonban különös nyomatékkai bocsátottuk a miniszter ur bölcs megfontolása elé azt a kérdést, vájjon a legfőbb felügyeleti jog involválhat-e magaban az államhatalom részéről olyan lépést, amely egyetlen személynek jelenleg kifejtett, de még az állam magasabb érdekei szempontiából is kétes értékű és múló jelentőségű politikai szolgálatai védelme céljából az egyház alkotmányos életrendjének és fennálló törvényeinek félretételét kívánja s ezzel önkéntelenül is az egyház éleiét az áldatlan politikai küzdelmek felé sodorja, holott ettől tartózkodni s a békés nyugalmat s rendet híven megőrizni mindig szent kötelességének tartotta. Amidőn tehát az egyház évszázados autonómiájának védelmére emel szót, amikor csak azt a legszentebb jogát gyakorolja, amelytől amint a múltban sem tért el soha, úgy a jövőben is létének alapjában rendülne meg, ha a törvényes és morális álláspontját egy pillanatra is elhagyná. Kifejezésre juttattuk azt a törhetetlen elhatározásunkat, hogy az evangéliumi szereteten alapuló békés társadalmi és állami rend biztosítása érdekében minden rendelkezésünkre álló eszközzel, miként a múltban, úgy ezután is mindenkor közreműködünk. Mély sajnálattal azonban nem hallgathattuk el annak tárgyilagos megállapítását sem, hogy egyházunk az uj államhata'om részéről az igaz megértésen alapuló segítő kéz áldásos támogatását még nem volt szerencsés érezni Ez iraiunk után kérdéses ügyiránt további érdeklődés a minisztérium részéről Írásban eddig nem volt Lelkészeinknek az iskolai gondnokságban az elnöki és tagság tiszt elvállalása tárgyában (1225, 1312—1921. E. K. T) azt az elv álláspontot foglaltuk el, hogy a hivatalból való tagsági vagy elnö k tisztet mindazon egyházközségeinkben, hol felekezeti iskolánk nincs s a testvérfelekezetekkel sem oldható meg, elvállalhatják lelkész afíai, de á hol a felekezeti elemi oktatás valamelyik egyház keretében fenntartható, vagy kilátás van arra, hogy a jövőben fenntartható lesz a lelkészeknek az egyházi törvényekből folyó kötelességeiknél fogva a felekezeti iskola szolgálatában kell mar«dniok. Az esperest" fuvar és tiszteletdijaknak a körökben történt (615 — 1921. E. K. T. sz.) beszedése és meghatározása ügyéta püspök ur elnöklete mellett a főgondnokok, az esperesek és k. f ü. gondnok afiaiból álló bizottsághoz utaltuk javaslattéte.re, mely bizottság a Főtanács idejére van összehív*. Angol és amerikai hitrokonaink testvéri szeretetének megnyilatkozását a legnagyobb hálával és köszönettel fogadtuk (1747—1920. 1050 — 2
