Gálfi Lőrinc (szerk.): Jegyzőkönyv a Magyar Unitárius Egyház Főtanácsának 1920. évi augusztus hó 29. és 30-ik napjain Kolozsvárt tartott üléseiről (Kolozsvár, 1922)
Jegyzőkönyv
30 gyűlése 1918. dec. 1-én, majd a megszállás folyt tovább, és dec. 24-ről keltezve a román kormányzó-tanács vallás és közokt.-ügyi osztályától megkaptuk az értesítést, hogy a gyulafehérvári gyűlés határozata alapján a román királysággal egyesített területeken az ügyek vezetését átvette. Ettől az időponttól kezdve állandóan érkeztek E. K. T.-hoz a román nyelvű iratok a román kormányzó-tanácstól, majd az azt felváltó államtitkárságtól. Ezen iratok amellett, hogy a békekötés előtt semmi jogalappal előttünk nem bírhattak, állandóan bele vágtak egyházunk autonómiájába, pedig 1749—1919. sz. a. kü'dött iratban kifejezett kérésre egyházi szerv, törvényünk egy példányát Goldís László osztályfőnöknek meg is küldöttük. Az agrárreformmal kapcsolatos intézkedések, mint a jószágfelügyelőség jelentéséből ki fog tűnni, az egyház alapítványi vagyonát veszélyeztetik és semmisitik meg. Nem sorolhatjuk föl itt részletesen az egyes rendelkezéseket és azokat a sérelmeket, melyeket az egyetemes egyháznak, egyházközségeknek, tanintézeteknek 5 tisztviselőinknek kellett szenvedniük, mert kötetekre mennének azok. (L. 25—1919 sz. a. valamint egyházkörökből felterjesztett és feldolgozás alatt álló iratokat.) Hogy milyen mélyen érinti, illetve sérti egyházi autonómiánkat, illustrálja a legutóbbi két trat, melyek közül az egyik az osztály- és érettségi bizonyítványokat érvényteleníti, másik az egyházi független fegyelmi hatóság hatáskörébe avatkozik bele, megrendelve, hogy a fegyelmi bíróságnál megindult fegyelmi ügyet 15 nap alatt folytasson le az E. K. T., és a fegyelmi iratokat tárgyalás után azonnal küldje meg. E. K. Tanácsunk, illetve főtiszt, püspök úr a felekezetközi tanácsból püspök társaival együttesen tiltakozott minden az egyházi autonómiánk s az egyházi alapítványi vagyont sértő és fenyegető rendelkezésekkel szemben. Hasztalanul mutattunk reá ismételten arra az áldatlan s az egyetértő munkásság útjain a végletekig megnehezítő eljárásra és állásfoglalásra, amellyel az erdélyi román kormányzó tanács, majd a kultusz főtitkárság is elbírálta és kiséri egyházunknak az erkölcs, a nemzetközi jog és törvény által megszabott útakon való következetes és egyedül morális alapon álló megmaradását; — és idő előtt követel állandóan olyan kötelezettség teljesítéseket tőlünk, amelyeknek nemcsak nemzetközi jogi előfeltételei hiányoztak, de amelyekkel szemben álló kötelezettségeknek az állam részéről leendő kölcsönös teljesítéséről hallani sem akar. Pedig E. K. Tanácsunk midőn egyházi és iskolai autonómiánkat ért támadások miatt tiltakozott, ünnepélyesen kijelentette, hogy anyaszentegyházunk minden értelmű végleges béke s annak ratifikálása esetén, mely a román kormányzó-tanácsnak a tényleges állapotokon alapuló álláspontját nemzetközi jogi szankcióval ellátott jogi valósággá
