Gálfi Lőrinc (szerk.): Jegyzőkönyv a Magyar Unitárius Egyház Főtanácsának 1920. évi augusztus hó 29. és 30-ik napjain Kolozsvárt tartott üléseiről (Kolozsvár, 1922)

Jegyzőkönyv

11

9. Az E. K. Tanács 1008 — 1920. sz. felterjesztésével ajánlja, hogy a néhai Fekete Gábor halála óta üresedésben levő főgondnoki állást a Főtanács töltse be.

A Főtanács az E. K. Tanács felterjesztését elfogadja, a szavazást a főgondnoki állásra elrendeli, a szavazatszedő bizottságba elnöknek Gvidó Béla, tagoknak Antonya Mihály lelkészt és Nagy Lajos tanárt kiküldi, és az ülést a szavazás idejére felfüggeszti. Az ülés megnyitásakor a bizottság megteszi jelentését, mely szerint a főgondnoki állásra beadott 88 szavazatból Dr. Ferenczy Géza kapott 8ó-ot, Dr. Árkossy Gyula kettőt. Püspök dr. Ferenczy Gézát megválasztott egyházi főgondnoknak jelenti ki és tőle a Főtanács a hivatalos esküt beveszi. Dr. Ferenczy Géza a megválasztást a következő tartalmú beszéddel fogadja:

Mély megilletődéssel köszönöm a kitüntető bizalmat, s azt a legnagyobb kitüntetést, mely világi unitáriust érhet.

Nem kerestem, nem kértem e kitüntető bizalmat, sőt törekedtem kitérni e megtisztelés elől. Óhajtottam, akartam Jritérni, mert e maga; kitüntetés nincs összhangban az én zajtalanul munkálkodni szerető természetemmel ; mert az egyházunk íőgondnokára váró megsokszorozódott és felette megnehezült kötelességek eredményes betöltésére gyengének, gyarlónak, fogyatékosnak érzem magamat és tehetségeimet.

Önök azonban, szeretett afiai, vonakodásom dacára, mégis azt gondolták, hogy az én vállam elég erős, az én erőm elég szilárd, az én szilárdságom elég kitartó s az én kitartásom elég biztató a főgondnoki tisztséggel járó, megsulyosodott kötelmek elvégzésére, s igy meg kell kisértenem, s az egyhangú felhívás előtt tisztelettel meg kell hajolnom.

Magam és eddigi egyházi tevékenységem közismert a mélt. és főt. Főtanács előtt, s igy csak annak megemlítésére szoriikozom, hogy a katedra tövében születtem s életem egyik télja a katedra erősítése és díszítése volt.

Erősíteni kívántam és kívánom a katedrát, hogy az szilárd alapon álljon, hogy a külső támaszok elmaradása, sőt kisebb arányú földrengés is, annak szMárdságát meg ne ingathassa; erősíteni akarom, hogy az az erkölcsnek, a felvilágosodásnak, a haladásnak, az áldozatkészségnek a testvéries szeretetnek, a hitbuzgóságnak állandóan égő Veszta-tüze, lehessen.