Boros György (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyházi Főtanács 1917. évi augusztus 26., 27. és 28. napjain Kolozsvárt tartott gyűlése Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1917)
Jegyzőkönyv
17 rátok és családtagok melegen, lelkesen és őszinte hevülettel ünnepük a közszeretetben és tiszteletben élő főgondnokot, emberbarátot és a közélet fáradhatatlan munkás tagját. Az E. főtanács legszebb napjai közé sorozza a mai napot, melyen alkalma nyílott, hogy egyik létfentartó, védő és mentő családjának szép nevét annalessei lapjain ünnepi fénnyel és mérhetetlen hálából áradó tisztelettel díszesitheti föl. Az érdem elismerése, a szép és nagy tettek méltatása a Magyarországi Unitárius Egyházban sem nagy arányú, sem messze kiható nem lehet, éppen az egyház szerényes ereje és szűkös keretei miatt, de a tagok szeretet ének melegsége és becsülésének őszintesége annál intensivebb. A nagy családból most közöttünk levő tag ünneplésünk tárgya, Báró Petrichevich-Horváth Kálmán, örökli az ősök kiváló erényét az őszinte vallásosságot. Az egyháznak a vallás tisztítása és a fölvilágosodás terjesztése iránti kötelességeit a mai kor szellemének és a haladásra törekvésnek megfelelőleg elősegiti. Az unitárius vallás egyik kiváló missióját az ember szeretését és megbecsülését, az egyénben rejlő isteni és emberi nemes és szép tulajdonságok mértéke szerint szóval, tettel és példaadással ő maga cselekszi és másokat hasonlóra serkent. Az anyagi erők hiányát mindig fokozódó áldozataival pótolta s ünneplő Főtanácsunkat újabb szép alapítványával lepi meg, amely annál becsesebb, mivel kedves feleségével gróf Csáky Katalin úrhölgy Öméltóságával együttesen nagy reményű, korán elhunyt fiuk emlékére tette. A szellemi erők fogyatékosságát, a régi bölcsekre emlékeztető tanításaival, önként és minden kínálkozó alkalommal gazdagon segíti érőhez. Az ifjúság és a nép nevelése előtte oly szent kötelesség, hogy azért nemcsak vagyonát és nyugalmát, hanem életét is kész volna föláldozni. Egyházunk ügyei intézéséért Sok nyugtalan napja volt és van, mert nagy szivéből mindenkinek szeretné részül juttatni a kötelesség érzését, egymás megbecsülését, szeretését és a közügyeknek minden más érdek fölébe helyezését. Minden nagyobb nyilatkozata egy-egy Apologia Fratrum Unitariorum, az ő iskolázott elméjéből származó, szive húrjain zengő szózat A Főtanács hálát ad az isteni gondviselésnek, hogy huszonöt évi főgondnokságát megérte, már azért 2
