Boros György (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyházi Főtanács 1917. évi augusztus 26., 27. és 28. napjain Kolozsvárt tartott gyűlése Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1917)
Jegyzőkönyv
18 is, mert igy szerénységével nem rejthette el magát az egyház családi ünneplése elől, melynek jegyzőkönyvében megörökítését megnyugtató érzéssel teljesíti, s az E. K. Tanács intézkedéséből ifjú jeles művész hitrokon Merész Müller Gyula ecsetjével élethűen megfestett arcképét a tanácsteremben elhelyezni rendeli. 8. Az Egyházi Képviselő tanács 944—1917 szám alatt fájó érzéssel jelenti be az E. Főtanácsnak Nagyméltóságú nagyfalusi Fekete Gábor v. b. t. t., Egyházunk nagyérdemű főgondnokának 1917 évi junius hó 18-án bekövetkezett halálát. Elhunyta érzékenyen érint mindnyájunkat. Az E. Főtanács minden tagja előtt ismeretesek, egyházunk előmenetelére, javára irányulólag odaadó szerettei, lankadatlan buzgósággal végzett önzetlen és nemes cselekedetei. Az E. K. Tanács megilletődéssel vett tudomást haláláról és őszinte fájdalmának, részvétérzetének méltó módon igyekezett kifejezést adni. Emlékét jegyzőkönyvében megörökítette, a halálesetről gyászjelentőt adott ki, koporsójára koszorút helyezett, hátrahagyott családjához a Mélt. és Főt. püspök ur vezetése alatt küldöttség vitt részvétiratot. Junius hó 20-án történt temetése alkalmával koporsójánál a püspök ur végezte a gyászszertartást és a sírnál Józan Miklós esperes egyházi közügyi-igazgató mondott búcsúbeszédet. A főt. biz. az előterjesztést elfogadásra ajánlja. Az E. Főtanács munkás tagjai érdemeinek méltatására mindig szívesen keres és talál alkalmat, mert az élő példa vonzó és lelkesítő etikai hatását nagyrabecsüli, de midőn — különben is csekély számú vezető egyéniségei sirja mellett kell lehajtania a gyász lobogóját, a néma fájdalom vesz erőt tagjain. Nagyfalusi Fekete Gábor főgondnok, kir. táblai elnök, valóságos belső titkos tanácsos halála megrendítő és lankasztó, mert ő polgári magas állásaiban fényes tehetségével, megfontoló mély bölcsességével, messze kiható igazságérzetével és nagy jogi tudásával egyházára fényt és dicsőséget árasztott. Vallásos szivének gyöngéd szeretetével, egyházias hajlamainak szünetlen tevékenységével, először mint marosi egyházkörünk felügyelő gondnoka és a marosvásárhelyi egyházközség önállóvá növelésében vezető harcos, igen becses és értékes munkát végzett. Kolozsvárt töltött húsz éve alatt tiz évig a kollégium kormányzásának, az ifjúság nevelésének és oktatásának nemcsak ellenőre, hanem irányítója volt.
