Boros György (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyházi Főtanács 1917. évi augusztus 26., 27. és 28. napjain Kolozsvárt tartott gyűlése Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1917)
Jegyzőkönyv
13 bileuma alkalmából. Minden igaz unitáriussal egyetemben, mi is Isten áldását esdjük hitéletünknek, a felvilágosultság egyetemes vallás-erkölcsi kultuszának s a hazafias és társadalmi reformtörekvések jellemben, szívben kimagasló eszményi nemes alakjának, továbbra is még sok éveken át kifejtendő áldásos és üdvös működésem Józan Miklós budapesti lelkész tolmácsolja a budapesti egyházközség üdvözletét: Méltóságos Báró Petrichevich-Horváth Kálmán cs. és kir. kamarás unitárius egyházi főgondnok urnák. Kolozsvár. A budapesti unitárius egyházközség Elöljárósága igaz lelki örömmel csatlakozik Méltóságod tisztelőinek nagy seregéhez, akikkel együtt ünnepelni óhajtja a magyarországi Unitárius Egyház kebelében Méltóságod főgondnokságának 25-ik évfordulóját Hálát adunk a mindenható Istennek, hogy Méltóságodat — a nagy elődök nyomdokaiban— nekünk adta, s bőséges alkalmat nyújtott Méltóságodnak arra, hogy az érzés és a gondolat, a szó és a tett hatalmával, 'méltó módon képviselje Anyaszentegyházunkat, vezéri szerepet vivén annak minden üdvös, építő munkájában. Mindig elől járva, jó példát mutatva az áldozaPételbcn, krisztusi alázatosságot tanúsítva az élet keresztjeinek hordozásában. Méltóságod tiszteletreméltó, vonzó egyéniségét e nagy napon mi is megértő hálás szeretettel vesszük körül, Isten áldását kérve Méltóságodra és fenkölt családjára, hogy az ő kegyelméből éveihez éveket adva, még soká lehessen szeretteinek boldogítója, Anyaszentegyházunknak buzgó vezére, akiben valóra vált a porladó ősök szent eszménye, közöttünk járva-kelve, biztatva, intve, tanítva és vigasztalva, javítva és fölemelve, megbocsátva és szeretve : egy élő »Apologia Fratrum Unitariorum,* akinek közhasznú élete és munkássága — áldás az édes magyar Hazára is. Szivünkből óhajtjuk, hogy sokáig éljen ! Budapest, 1917. aug. 20. Józan Miklós, Dr. Bedő Albert, unitárius lelkész. egyházi gondnok. Az ünnepelt főgondnok az elhangzott beszédek után meghatóban fejezi ki háláját és köszönetét a következőkben: Méltóságos és főtisztelendő püspök úr, igen Kedves barátom, tisztelendő esperes úr, nagyságos igazgató úr, tisztelendő egyházi főjegyző úr és D. F. Egyleti főtitkár úr! Méltóságos és főtisztelendö egyházi főtanács ! Lelkem mélyéig meghatóban mondok köszönetét azon elösmerő szavakért, melyeket egyházam szolgálatában kifejtett működésemért — érdemeimen felül hozzám intézni szívesek voltak. Nagyon jól tudom és érzem, hogy csekélyek azon érdemek, me-
