Boros György (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyházi Főtanács 1915. évi augusztus 29. és 30. napjain Kolozsvárt tartott gyűlése Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1915)

Jegyzőkönyv

38

Hirschler József apát plébánus, dr. Haller Gusztáv Kolozsvár város polgármestere, Fabry Viktor ev. lelkész, dr. Márki Sándor az egyetem prorektora. Az ünnepélyes közebéden a főpásztor poharat emelt király Ő felségére, dr. Ferenczy Géza egyh. körigondnok a Berdeserleggel mondotta a következő beszédet:

Dúló csaták idején, de egy jobb jövő iránt növekedő bizalommal veszem kezembe a Berde-serleget, hogy a mai alkalomból is hálás kegyelettel adózzunk a múltnak; hogy emlékezzem és emlékeztessek.

Minden serleg: emlékeztető és egyszersmind útmutató.

Emlékeztető a múlt jelentősebb eseményeire és a nevüknek kiváló becsülést szerzett egyénekre; és útmutató számunkra, hogy mikép kell cselekednünk, ha az érdemes előd méltó utódjává kívánunk válni.

Az emlékezés: a múlt eseményeinek visszavarázsolása a jelenbe.

Emlékezzünk a múltra azért, hogy annak tanulságos eredményét értékesítsük a jelenben; és kihasználjuk a jövő számára.

Múlt, jelen és jövő: ez az egész örökkévalóság. Múlt, jelen és jövő: az egyház, a nemzet, időbeli élettartalma.

És ez élettartamnak az örökkévalóságig való meghosszabbítása szempontjából melyik értékesebb? A mult-é? megdicsőült hagyományaival, a jelen? mely a kimondott szóval a bevégezett tettel már múlttá válott? vagy a jövő? sokat Ígérő, csábos, biztató reményeivel ?

Meggyőződésem szerint: a múlt. A múlt, mely a megtörtént események élő leltára; mely salaktól, szennytől megtisztult jellemek, erkölcsi értékek állandó kiállítása.

A mult, a mely a jelen alapja és a jövő tükre. A történelem eseményei a forgó idővel ismétlődnek, eltűnnek és megújulnak.

Mi teszi a szárazföld egy bizonyos részét hazává? és mi teszi az ugyanazon hitet vallók csoportosulását egyházzá?

Bizonyára nem a jelen, és annak Írott telekkönyvi tulajdona, melyet egy erőhatalom darabokra téphet; nem is a jövő délibáb reménye, mely nem szervezési sziklatalapzat; hanem a mult, a történelmi múlt.

Hazává teszi a földterületet, az annak minden hegyéhez, völgyéhez, minden porához, minden atomjához elválaszthatatlanul hozzáfűzött történelmi múlt.

Ez a vereckei szoros az Árpád apánk útja, ezen a Rákos mezején választatott Mátyás, a vérbeli igazi magyar király; ezekben a Beszkidekben lobogtak a legnemesebb fejedelem pro patria lobogói; és itt a debreceni nagy templomunkban hirdette nagy Kossuthunk a minden áldozatot túlérő függetlenséget.