Boros György (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyházi Főtanács 1915. évi augusztus 29. és 30. napjain Kolozsvárt tartott gyűlése Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1915)
Jegyzőkönyv
39 Olt Kerelő-Szentpálnál törött derékba Békés Gáspárral egyházunk virágkora, amott az agyagfalvi réten gyülekeztek nagy őseink, s közöttük nagy alapítónk Berde Mózsa is nemzeti szabadságunk védelmében; és itt a tordai út sarkán, ezen a kövön, melyet ereklyeként őriz templomunk mellett a hálás kegyelet, ezen építette fel halhatatlan Dávid Ferencünk szabadelvű egyházunkat és azt a dísztermet, hol egyházunk érdekében gyülésezünk és a főiskolát, mely egyházközségünknek annyi elismerést szerze'.t és oly sok értéket kell termeljen, annak részére, azt építette fel fejedelmi hagyományával Berde Mózsánk. E történelmi mult a mi és csakis a mi örökségünk, kizárólagos tulajdonunk. Elidegeníthetetlen és elrabolhatatlan. Nem kell bizonyítsa irás, nem kell őrizze szurony, nem emésztheti a rozsda, nem rághatja el a szú, nem rabolhatja el ellenség, nem semmisítheti meg az elemek harca, nem, mert a történelmi múlt az élőfa gyökérzete; és hiába tépik le az élőfa lombját, nyesik le gályáit, sőt törik derékban törzsét; mindaddig, mig annak gyökérzete ép, százszor is kihajt — erőteljesebb ágakkal, dúsabb lombozattal ékesül fel. A múltat értékeljük e pillanatban is, midőn Berde Mózsa emlékének áldozunk, ki életében hazánkat és egyházunkat lángolóan szerető igazi hazafi, — és hűséges hívő volt Mai helyzetünk igen hasonlatos az ő fiatalkorabeli állapotainkhoz. Akkor is világháború dúlt. Nem tévedek a minősítésben, — mert ha hazánk a világegyetemhez viszonyítva egy parány is, — nekünk e parány — az egész világ. Megtámadták nemzeti szabadságunkat, függetlenségünket, megtámadták hazánk épségét — s az ifj. Berde a férfi erejével, lángoló hazaszeretetével annak védelmére sietett s mint, választott országgyűlési követ, s mint kinevezett kormánybiztos, lankadatlan szorgalommal, határtalan önfeláldozással teljesítette az igazi hazafi minden kötelességét. Becsületesen megharcolták a világ legnemesebb szabadság harcát. Emberé a munka, — Istené az áldás, — és Isten végtelen bölcsességének tetszett áldásainak bőségét jobb jövőre fenntartani. Nehéz megpróbáltatások következtek, — tűrés és szenvedés vált a magyar osztályrészévé. Tűrt és szenvedett. S mivel teher alatt nő a pálma — s mert az ütések alatt keményedik az acél, — a megpróbáltatások nehéz súlya alatt naggyá nőtt, izmossá fejlett a nemzet — s férfivá érett az ifjú hős Berde. Midőn szünetnélküli tevékenységét nélkülözhette a haza, a társadalom — és főleg egyházunk szolgálatának szentelte munkaerejét. Nem hivatásom, s nincs terem arra, hogy élettörténetét bár
